Balogh Lajos - Köbölkuti Katalin (szerk.): Szenczy Imre emlékezete (Szombathely, 1999)
Az emlékülés előadásai - Bibliográfia Szenczy Imréről
A közéjük tartozó Szenczy Imre tanár volt, vallásbölcselő, klasszika-filológus, műkedvelő botanikus. (Talán több is mint műkedvelő, mert Gombocz Endre: A magyar botanika története című, 1936-ban az MTA kiadásában megjelent művében dícsérőleg emlékezik meg róla). Klasszika-filológusi működése Tacitus, Sallustius, Julius Ceasar és más auktorok fordítására, értelmezésére, tanulmányok, bírálatok írására terjedt ki - ennek elismerése 1838-ban az akadémiai levelező tagság. A Kisfaludy Társaság is felfigyelt tevékenységére - jellemző, hogy székfoglalója Tacitus Agricolájának fordítása volt. Talán a fentiek alapján bizonyítottnak tekinthető, hogy Szombathely tudományosságának elhanyagolhatatlan alakja megérdemli a működése mélyebb feltárását elősegítő személyi bibliográfia létrehozását. A Szenczy-könyvészet két részből áll: mindkettő időrendi. Az első a szerző önálló és folyóiratokban megjelent munkáit hozza tematikus rendben: Teológiai írásai, írásai, fordításai a klasszika-filológia területéről, Világi tárgyű művei, végül a Kéziratban fellelhető alkotások. A teológiai (és pedagógiai, etikai) tárgyú közlések nagy része a Religio és Nevelés c. katolikus lapban jelentek meg, mely politikai, irodalmi cikkeket is közölt, s az első magyar pedagógiai szakfolyóiratnak tekinthető. A szerkesztőkkel, pl. Szaniszló Ferenccel való jó kapcsolata révén Szenczy Imre az Egyházi Tudósításoknak, a Religio és Nevelés melléklapjának is rendszeres szerzőjévé vált. A klasszika-filológia területére sorolható, illetve filozófiai művei a kor nagyhírű lapjaiban: a Tudománytárban, az Athenaeumban, és ennek melléklapjában, a Figyelmezőben jelentek meg, pl. a Föld és emberiség c. munkája az Athenaeum 1839. 1. számában. A jellemzően világi tárgyú közlések lelőhelyei: Gazdasági Tudósítások, Tudománytár, Új Magyar Muzeum. Utóbbi az MTA ismeretterjesztő folyóirata volt. A Toldy Ferenc által szerkesztett lap történelmi, filozófiai, természettudományi cikkei 1850-1860 között nagyban elősegítették a közműveltség szintjének emelését: külföldön megjelent munkákat is magyarítottak, pl. Az Aetna, növényföldrajzi tekintetben, Phillippi után (1 74. tétel). Jól látható, hogy Szenczy a magyar tudományosság megbecsült munkatársa volt, a legjelentősebb korabeli folyóiratok számítottak közreműködésére. Külön meg kell említeni, hogy Szenczy kritikai gondolkodású emberként már nem látja elegendőnek a munkát, - gyatra minősége miatt elutasítja a rossz fordítást. (140. tétel) 10
