Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)
Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)
92. Emeletes kâstu Rétálláson (Ropoca). 1894. NMF207 védés tornácon keresztül lehet megközelíteni. Ide létrán lehet feljutni. A belső kamra hús és szemes termény tárolására szolgált. Az alsó kamrába krumpli, káposzta, répa került. Mellette nyílt a harmadik kástuhelyiség, az egyik oldalán nyitott szín, amelyben mezőgazdasági eszközöket tartottak. A kástuk XVIII-XIX. századi elterjedését a korabeli családi inventáriumok és kortársi leírások is megőrizték számunkra. A XVIII. század végétől olvashatunk először „egy-két contignatiobul (részből) álló kástu"-ról, amely az őriszentpéteri nemes Babosok telkén állott és „mellynek allya Kamara, az föllö pedig két rekesztékre" osztott. Egy-két évtizeddel később Nemesnépi Zakál György már a „néprajzos" szemével írja le: „Emlittést érdemel még az ugy nevezett Kástu, a' mely fábul rakott kis épület egy emeletre. Az emelet alatt Pincze vagy kamara tartatik (mivel az Eörséghi Földbe a' könnyen szivárgó viz miatt mély pintzét nem lehet ásni) az emeletbe pedig, a'melybe a' tsinossan öszve átsolt, de be nem sározott oldal boronák között a' szabad levegő bé lenghet, fel akogatott hus, szalonna, s' más egyéb főzelék tartatik." (NEMESNÉPI ZAKÁL 1818) Egy nagyrákosi inventárium egy „hus tartó Kasté"-ról tesz említést, egy 1849-ből származó ispánki osztálylevél egy olyan kásturól szól, amelyhez egy „kijáró sziny" tartozott „kapuval és ajtóval", s amely feltehetően a lakószobával szemben állott. Az önálló boronakamrák a dombháti és hegyvidéki erdős települések jellegzetes építészeti alkotásai, amelyek az Őrség etnikai határain túl is megtalálhatók, így a szomszédos szlovén területeken csakúgy, mint a közeli osztrák hegyek és dombok között. A földfalú és téglából épült különálló formák, kisebb magtárak Vas megye más területein is használatosak voltak. A méhesek faragott, díszes, festett oromdíszítéseikkel a módosabb porták rangos építményeiként szerepeltek. Az egykori in69