Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

93. Galambdúc a pornóapáti lakóház udvarán. Vasi Múzeumfalu. Szombathely. SM 73.22.1 94. Portarészlet galambdúccal. Vasi Múzeumfalu. Alsósági lakóház portája. SM 73.23.1 ventáriumokban is helyet kaptak, és a lakóházak, pajták, istállók, kamrák mellett az osztozkodó család örökségét képezték. Fürlincen (Kismáriahavas) 1798-ban egy „méhes hely 14 kass eleven méhekkel" szerepel vagyonjegyzékben. Őriszentpéteren a nemes Babos család telkén is állott ebben az időben „egy rozant mihe állás, benne találtatott romlyó félben léveö medzet deszkákkal és mihe kasokkal egyetemben." Nagyrákoson 1843-ban „1 Méhes ház egy méh paddal" képezte nemes Fölnagy Dávid és János hagyatékát. Ispánkon 1849-ben „1 mihe ház", a század végén Pankaszon „1 méhház" is előfordul az osztályos egyezségben. A méhesek egyszerűbb változatai azok a fonott kasok, amelyeket az udvaron, a telek árnyasabb részein faállványokra helyeztek el és föléjük gyakran zsúpos tetőt emeltek. Jobb híján a kasokat a nyitott oromzatú házak padlására is felállították. Módosabb őrségi és Vend vidéki parasztporták különálló építményei voltak a lenszárítók, vagy „kender szárogató konyhá"-k (Vend vidék). Barkócon 1788-ban egy „Kender párogató konyha" került jegyzékbe. Ezeket a kis boronafalú épületeket valóban a len és kender szárítására használták, de a vászonneműk mosását, a párolást is itt készítették elő. Ma már csak egy ilyen épületet lehet látni, amely a Zala megyei Magyarföldről került a Szentendrei Múzeumba. A favágószín, 2L faragószín, a favágító még manapság is fontos portai építmény. „A favágittó, á'hol nagy halom vágott fának kell lenni, fágitu-nak neveztetik." (NEMESNÉPI ZAKÁL 1818) A kerített házaknál az istálló előtti östök (eresz) alatt húzódott meg, itt halmozták fel a vágott fát. Az őrségi vidékre legjellemzőbb fágituk távolabb a háztól, a telek bejáratánál helyezkedtek el. Faágakból összetákolt kis zsúpos féltetős fészerek voltak, egyik oldaluk meredeken a földre ereszkedett, másikuk félig nyitott volt. Néha alatta állt a faragószék, a faragóbak, az őrségiek egyik leggyakrabban használt munkaeszköze. A módosabbak külön faragókamrákat állítottak fel maguknak, amelyekben megtalálható volt a faragószék, a vonókés, esetleg a kis pörgettyűs eszterga, s mindaz, ami a fafaragáshoz, a famegmunkáláshoz kellett. Genesen 1806-ban „egy faragó ház, oldalában két majorság rekesztő oil" (tyúkketrec) is lajstromba került. Voltak régen olyan módos parasztgazdaságok, ahol pálinkafőző házikókat is építettek. Mihályfán a XVIII. század végén állt egy „pálinka főző kunyhó", Hőgyészen 1791-ben „Pálinkafőző ház", a Vend vidéken „Pálinka ház" is szerepelt a vagyonösszeírásban. Fürlincen (Kismáriahavas) az 1700-as évek végén egy szilvaaszaló kemence is állt a telken. Néhány udvarban még ma is láthatunk galambházakat, régen azonban gyakori volt a galamb házi tenyésztése. Gasztonyban 1754-ben „két Tölfa lábokra épült Galamb ház sindöre" állt egy telken. A szép építmények közül néhány a Vasi Múzeumfaluban látható. A dombos vidékeken, mint például az Őrségben az ivóvizet szerek közös kútjaiból hordták. Egy-egy ilyen kút több gazdaság 70