Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

91. Emeletes käs tu Szalafő Pityer szerén lyeknek bejárati része erősen kiugrik a pajtaépület elé, a megye nyugati és északi területén a mai napig is különös építészeti látványt nyújtanak. Az Őrségben használták az úgynevezett avarpajtákat is. Falaik kizárólag vesszőből készültek. Ősszel ezekbe hordták az erdőről gyűjtött, alomnak szánt hullott avart. Az istállók jobbára a lakóépületekhez vagy a pajtákhoz épültek közvetlenül, de néhány helyen különálló épületként is előfordultak. Taródfán 1754-ben „három derékbúi (részből) álló fenyőfa boronábúl csinált istálló" állt, két hidassal (disznóóllal). Egerváron 1787-ben „két rozzant sövény falu istálló és szekér szin" szerepelt egy hagyatéki listán. Jellegzetes portai épületek voltak a különálló kamrák. Az őrségi és Vend vidéki részeken mai napig kástuknak nevezik a telken szabadon álló jellegzetes élelmiszertároló építményeket. A viszonylag kis alapterületű épületek borona- és tömésfalaikkal, ollószáras-szelemenes tetőszékükkel, zsúpfedelükkel, ajtajaikkal, külső kiképzésükkel, faragott díszítményeikkel szinte megismétlik a nagy lakóház egész szerkezetét. A boronafalaikat rendszerint szabadon hagyták, nem sározták, nem tapasztották, nem meszelték. Földszintes és emeletes változataikat egyaránt ismerjük. A földszintesek Őrség-szerte ma is általánosak, az emeleteseknek csak egy hírmondója maradt, a szalafői emeletes kástu. Ma népi műemlék. Háromosztatú építmény, felső kamrával, amelyet mell68