Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az épített környezet (település és építkezés)

A tetők szerkezeti felépítése, a tető váza minden esetben meghatározza a tető formáját, alakját. Míg az ágasfás-szelemenes szerkezet a nyeregtetős oromfalas forma kialakulásának kedvezett, az ollóágasos tetőváz sokkal több lehetőséget adott a változatos tetőformák elkészítésére. Dunántúl nyugati sávjában elsősorban Vas és Zala megye egész területén a kontytetô'h3.tàTozt2i meg a hagyományos falusi épületek tetőformáját. A konty, amit az épület első és hátsó homlokzatán sugarasan kialakított szarufák alkotnak, azonban igen változatos kiképezésű lehet. Területünkön fólcént a csonkakonty kialakításának vannak nagy hagyományai. A sugarasan szétterülő rövidre vágott szarufák egy vastag gerendákból összeillesztett trapéz alakú kereten fekszenek. Ez a faragott gerendákból csapolt, faszögekkel rögzített, egyenesre vagy éppen előre buktatva állított keret, továbbá a falakon nyugvó, és azokon túlnyúló koszorúgerendák, gerendakötegek már magukban is kiemelték az épület esztétikai hatását. A csonkakonty azonban további lehetőségeket is kínált a változatos oromzatok kialakítására, azok díszítésére s a készítőik ízlésvilágának, szépérzékének magas fokú kifejezésére. A tetők héjazatának sajátos kiképzésével s azok sokszínű formáival együtt a faragott és festett oromzatok a falusi építőművészet kiemelkedő alkotásai lettek. Az oromgerendák és a gerendavégek legegyszerűbb díszítő motívuma az úgynevezett rovátkolt díszítés. A félköríves végű faragóvésővel metszett díszítősor pikkelyes hatást nyújt. Egy-egy gerendán több rovátkolt sort is alkalmaztak. Sok esetben több gerendát is raktak egymás fölé, amelyek a konzolosan kiugró födémgerendákra támaszkodtak. Az oromgerendákat olykor karéjosan ívelt, hullámos, csipkés mintázatokra faragott és fűrészelt szegőlécek is díszítették. Egyik-másik oromzaton a hullámos ívelést a rovátkák játéka követte, másutt fogazott, fűrészfogas, négyzetes kivágású vagy U alakú díszítmények sora váltotta fel. Ezeket a vésett, vájt mintákat gyakran fehérre, pirosra, kékre festették, de a színezetlen, csupán csak vésett díszítőelemet is kedvelték. A díszítősorok egy-egy motívuma gyakran ismétlődik. A különféle díszítőelemek ritmikus játéka, az élénk színek harmonikus együttese művészi élményt nyújt. Az egyszerű, geometrikus motívumokkal díszített oromgerendás házak Szalafőn maradtak fenn legtovább, de az 1940-es években a közeli Kondorfán is lehetett még néhányat látni. Gazdagabban faragott oromzatokat Nádasdról és a Hegyhát falvaiból ismerünk. A legrégebbi csonkakontyos lakóházak oromzata nyitott volt. Ezeken a nagy nyílásokon szabadon áramlott a füstöskonyhákból felszálló füst, jobban szellőzött a padlás. A nyitott oromzatokat sok helyen a füstöskonyhák felszámolása után se zárták le. Különös archaikus hatást keltenek azok a csonkakontyos házoromzatok, amelyeket vesszővel fontak be. Utolsó hírmondóit a 47