Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: „Hírök, nevök fennmarad ...” (Vasi betyárok faragott tárgyakon)

672. Faragott bot kiterített rajza Attila alakjával. XIX. század vége. Vas megye. SM 59.166.1 Idővel a tárgyak szerepe is változott. Már nem zsebbe, netán tarisznyába kerültek, hanem mutogatni való dísztárgyakként polgári otthonok vitrinéibe. S mivel műtárgyakkal kellett konkurálniuk, rendre címet is kaptak. A kaposvári leányt feleségül vett juhásznál, Balázs Vendelnél kiemelt nagybetűkkel ekként: „SAVANYU JÓZSI ELFOGÁSA", vagy „SÁGI MARISKA". Hit és reményvesztettség szembeállítására aligha találunk különb példákat a múlt századi emlékanyagban, mint az 1840-ben született tükrös gyó'ztes betyárjának és a századvégi tárgysorozat Savanyú Józsit, mint bukott „hőst" bemutató variációit. Önmagukon túlmutató szerepük nyilvánvaló: a korai mű, szigorú, zárt rendjével, ünnepélyes tartású alakjaival egy népművészeti ág fénykorát képviseli, míg a fél évszázaddal késól^bi munkák - bizonytalanabb technikai kivitelezésükkel, lazább komponáltságukkal, térbe mozdult figuráikkal - már a pásztorművészet hanyatlását, eltérő műfaji sajátosságok átvételét mutatják. Utóbbiak pedig még - az említetteken túl - a kor mindinkább visszavonhatatlanná vált rideg tényeinek tudomásulvételét is. Amint ezt találóan a népdal is rögzíti: -- -, — Míg a világ, világ, világ lesz, A betyárra többé jó nyár sose lesz! Mindenfelé tagosítják a határt, A jó gazda bekötözi lovát. [ORTUTAY-KATONA 1975: II. Nagyszalonta (Bihar) 4531 A leírtak után joggal felvetődhet, ha mitikus történelmünknek talán éppen Sobri az utolsó jeles alakja, egyénisége, akkor vajon ki az első? Kivételes szerencseként éppen a vasi emlékanyag egyik veretes darabja őrizte meg neki is az alakját. Hihetetlen míves „interpretálásban" láthatjuk egy faragott bot alakjaként azt a történelmi személyiséget, akit népünk tudata szinte mindvégig megőrzött, s a mitikus hős felülmúlhatatlan alakjaként „rögzített" - a nagy hun királyt, Attilát. Attila és Sobri? Nem szentségtörés ez, kérdezhetjük? Ám gondoljunk csak a már megismert népdal soraira: Isten teremtötte a betyárokat, ,;. . , Azok által veri a gazdagokat. .: [ORTUTAY-KATONA 1975: II. Juta (Somogy) 4351 : S ki volt Attila? Nem más, mint Isten ostora! Tény, más az alakok szerepe, jelentősége, mások a dimenziók, de a rendező elv azonos, s az életutak mozzanatai is sok hasonlóságot hordoznak. . Szelestey László 354