Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: „Hírök, nevök fennmarad ...” (Vasi betyárok faragott tárgyakon)

állítólagos gyermekének születéséről azonban hallgatnak a korabeli anyakönyvek. A daliás legénnyel szerelmi viszonyba bonyolódott leányzót viszont hamarosan, még Sobri halálozásának évében, 1837. október 12-én férjhez adják nemes Kozáry Péter számtartóhoz. (Türjei római katolikus házassági anyakönyvek.) Amint már erról szó volt, a jeles faragó, Kosa József, aki szinte „szakosodott" a Sobrit, de méginkább az ót és a kedvesét „megörökítő" faragványok készítésére, feltételezhetően előbb éppen a Szalapával szomszédos Türjén pásztorkodott (SZELESTEY 1992/a: 277-296). Az ő, vagy mások keze nyomán megszületett darabok, s különös módon elsősorban a Sobrihoz, netán a betyárokhoz köthető faragványok, tükrösök, borotvatokok, mángorlók és egyéb tárgyak java pedig éppen erről a területről került elő. A legtöbb Paar Antónia falujából, a kis Zala megyei Szalapáról. A keszthelyi Balatoni Múzeum felbecsülhetetlen értékű anyagával együtt Zalaegerszegen ugyancsak megsemmisült Darnay-gyűjtemény megmaradt leltárkönyvei alapján 11 pásztorfaragás származott innen. Néhány betyárjelenetes darab is. [Darnay-leltárkönyvek, Sümeg vidéki faragások: 72.68.60

. Sorrendben a 284., 285., 291., 294., 305., 307., 322., 326., 345., 365. és az 1133. tétel. A sümegi Darnay-múzeumot bemutató Mihalik József írja: „A mángorlólapiczkák gyűjteménye Szalapáról való, ahol Sobri szeretője. Répa Rézi (sic!) lakott. Egy pompás spanyolviaszos, virágos faragású lapiczka, mely Sobri Józsi és Répa Rézi alakját mutatja be, abból a korból való, amikor legjobban virágzott a Sobrilegenda. 1912."] Úgy tűnik, hogy - a többi község „leleteivel" összevetve - itt őrizték a legtöbb ilyen emléket. Ez a tény közvetve ugyancsak azt erősíti, hogy Sobri Józsi és Paar Antónia szerelmi kapcsolata nem légből kapott. Amint már erről szóltunk is, a betyárok életét, tetteit, cselekedeteit valami különös, megmagyarázhatatlan titokzatosság lengi körül. Még inkább áll ez a legendás betyárvezérre, Sobrira. S nála is a rejtélyek a halála körül vagy azt követően sokasodnak. Még a halálozásának pontos dátuma is kétséges. Leginkább az 1837. február 17-i időpont látszik elfogadhatónak. A sokszoros túlerőben levő üldözők, a mozgósított, kivezényelt dzsidások ekkor kerítették be a betyárokat a Lápafőtól északra elterülő erdőben. Bár Sobrinak semmi köze a szolgagyőri rabláshoz, ám ezt róla semmi sem tudja lemosni. Milfait Ferkó elfogását és felakasztását követően őt keresik mindenütt. A betyárvezér előbb a Balaton jegén Somogy vármegyébe, majd Tolnába menekül. A járkálok célja nyilvánvaló. A Dráván átkelve (mint oly sokszor mások is!) Szlavóniában kívánják meghúzni magukat. Ám ez valószínűleg csak néhányuknak sikerült. A lápafői ütközetet nemcsak a történészek vagy a hadtörténetírás krónikásai nem jegyzik, furcsa módon, a néphit sem tartja számon. Vajon miért? Pedig legendás hősének, Sobrinak itt ért vé350