Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

kialakult soproni faragóiskola egyik leginvenciózusabb egyénisége, aki elsó'sorban az alakos ábrázolások megfogalmazásában jeleskedett. Spanyolozott borotvatokjai, tükrösei a börtönben készült úgynevezett „rabimunkák". Jónás Vendel (Vönöck, 1834. szeptember 21. - ?): r. k. A dunántúli spanyolozott faragásoknak - Király Zsiga mellett - a legkiemelkedólíb mestere. Szinte utolérhetetlen a gazdag növényi formációk közé „ültetett", mind megformálásukban, mind méretezésükben változatos figurák arány- és léptékrendjének megteremtésében, a részletek proporcionáltságának tökéletes biztonságú kialakításában. Ösztönző' hatása inkább csak közvetlen környezetében, a Cseren élt juhászok körében érhetó' tetten. 650. Juhászkampó. Vas megye. SM 59.146.1 Király Zsiga (Kisfalud, ma: Mihályi, 1811. december 28. - ?): ev. Valójában Takács Zsigmond, aki csak később veszi fel az anyja, Király Kata nevét. A Rábaközben élt juhászlegény már fiatalon kapcsolatba került az akkori idólí legismertebb betyárjaival, Sobri Jóskával és annak társvezérével, Milfait Ferkóval. Mindkét rábaközi akciójukban tevékenyen részt vállal. Ezért, mint visszaeső, csaknem 6 évet raboskodik. Ekkor tanulja meg a faragást. Hamarosan ő lesz a rab juhászokból „szerveződött" faragóiskola vezéregyénisége. 1842-ben szabadul a börtönből. A Balaton-felvidékre megy: elóljb Dörögdön (Taliándörögd), majd Rendeken (Csabrendek), végül Sárosdon (ma: Szentimrefalva) él. Idővel a juhászkodással is felhagy és gazdálkodni kezd. Későn, 46 éves korában nősül meg. A Faradon született Horváth Annától két gyermeke született. Közben azonban újra börtönbe kerül. Előbb Zalaegerszegen, majd 1878-ban Szombathelyen raboskodik, vizsgálati fogságban. Alkotásait, általunk ismert 5 mángorlóját, 2 tükrösét, valamint 1 tükörtartó dobozát a dunántúli pásztorművészet szinte felülmúlhatatlan remekeiként tartjuk számon. Három mángorlóját - büszke öntudattal - „szignálta" is. Kosa József (Padár, 1805. március 19. - ?): r. k. Mint zalai juhász, orgazdaként többször is kapcsolatba kerül a Dunántúlt járó betyárokkal. Minden bizonnyal jó ismerőse is volt Sobrinak és társainak. Az igazságszolgáltatás elől menekülve nagy területeket jár be: eljut Vas megyébe, annak nyugati, őrségi részére, sőt, még Somogyba is. Az őt befogadó hasonszőrű társainak egy-egy faragott tárggyal fizet. így kerülhettek elő három megyéből is az általa készült faragványok. Legkiforrottabb darabjai a zalaegerszegi börtönben születtek 1843-ban. A keze alól kikerült mángorlók, tükrösök és borotvatokok többsége alakos ábrázolású munka. Rajtuk jobbára Sobri Jóska és kedvese, Répa Rozi látható. Kovács János (Nick, 1851. november 22. - Mersevát, 1836. május 11.): r. k. Előbb juhászként szolgál, majd gazdálkodik. Alakos ábrázolásai a Cser kivételes képességű alkotójához, Jónás Vendelhez kötik munkásságát. Mint gazdálkodó ember, jól felszerelt műhelyében bútorokat és különféle használati eszközöket, szerszámokat is készít. Két állótükre maradt ránk. Németh János (Fertőszentmiklós, 1825- január 22. - Ikervár, 1919. május 2.): r. k. A Batthyány grófok ihászaként szolgált. Öreg korában az ikervári kastély kapuőre és a Batthyány Gyula által hozott tigrisek gondozója. Sajátos, a dunántúli pásztorművészet szemléletétől eltérő megfogalmazású tükrösöket, valamint faragott botokat, juhászkampókat készített. A domborúan faragott felületek egyik legkorábbi újrahonosítója. Török, eredetileg Németh János (Dénesfa, 1811. április 12. - Gyoró, 1866. július 31.): r. k. A több alkalommal is elítélt, a soproni és a szombathelyi börtönt egyaránt jól ismerő juhász Király Zsiga tanítómestere, egyben barátja és rabtársa. A kissé bizonytalanabb kezű faragó - fellelt munkái tanúsága szerint - mindössze egyetlen alkalommal próbálkozott a figurális ábrázolással. Hét faragványát ismerjük. Szapora, igazi nevén Németh József (Szentgyörgy, ma: Répceszentgyörgy, 1826. április 1. - Alsóság, ma: Celldömölk, 1916. szeptember 30.): r. k. A Vas megyei juhász három alkalommal is raboskodott a szombathelyi börtönben, egy alkalommal pedig a soproni fogházban. Munkássága ennek ellenére inkább a zalai, illetve a Balaton335