Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)
Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet
felvidéki faragók munkáival tart rokonságot, mind motívumai, mind alakos ábrázolásai elütnek a nyugat-dunántúli alkotókétól. Németh Mihály (Csertalakos, 1811. október 25. - ?): r. k. Bár munkássága egyértelmíien a dunántúli pásztorművészet körébe sorolható, nem pásztorként, hanem kocsisként szolgált, a zalatárnoki táblabírónál, Deák Györgynél. Társai, barátai azonban többnyire az állató'rző'k közül kerültek ki. A káldi juhászlegénnyel, Jáger (Horváth) Józseffel való kapcsolatát a korabeli dokumentumok - periratok - is bizonyítják, de alakos ábrázolásaik hasonlósága, valamint a mindkettőjük munkáira jellemző' „szálkázott" felületek megléte is ezt igazolja. Sobri jól megkomponált lovas alakja két faragványán is feltűnik. Egyik borotvatokjára pedig - a pásztorművészet egyedülálló ábrázolásaként - egy köszörűs kitűnően arányított figurája is rákerült. Legkiérleltebb faragványait ő is a börtönben, a zalaegerszegi fegyházban készítette. Gazdag, változatos életműve sajátos színfoltot képvisel a dunántúli pásztorművészet emlékanyagában. Rózsa János (Rum, 1800. július 26. - ?): r. k. Rendkívül sokszínű és gazdag életműve feltehetően még korántsem teljes. Bizonyára nemcsak a negyvenes éveit taposva kezdett faragni, korai korszakának, netán korszakainak a darabjait azonban még nem tudjuk teljes biztonsággal életművébe sorolni. Tárgyainak változatos kialakítását egymást követő raboskodásai mellett az is magyarázhatja, hogy gyakran szolgált más helyen. 1829-ben nősült először, majd felesége halálát követően 1855-ben újra megházasodott. Ekkor Nagyszőlősön (ma Somlószőlős) élt, de élete alkonyán - feltehetően - Rohoncra (ma Rechnitz) is elkerült. Miként faragótársa, Sipőcz Sándor, ő is gyakorlott kézzel alakította ki - mángorlói, tükrösei, borotvatokjai mellett - alkalmazott kisplasztikái megfogalmazásait. Alakos lovas pipái szerte az országban kedveltek voltak. Egyik ilyen darabja Szabolcsból került a Néprajzi Múzeumba. Sipőcz Sándor: Nevét egyik, mind nagyságára, mind kidolgozottságára nézve legkiforrottabb műve, egy állótükörje őrizte meg. A tárgy felirata szerint ekkor a Rábaközben, Vágón élt. Nagy valószínűséggel állíthatjuk azonban, hogy ő is Vas megyében született. Később aztán, akárcsak Rózsa János, ő is a Balaton-felvidéken őrizte a rábízott állatokat. Faragott kulacsot, borotvatokot, de leginkább állótükröket. Ezekből mintegy tíz darabot ismerünk. Szép Ferenc (Duka, 1788. szeptember 12. - ?): r. k. A Gércén, majd Dukán szolgált kanász a dunántúli pásztorművészet egyik megteremtője. Két alkalommal is együtt raboskodott Janzsó Györggyel. Innen ered, hogy motívumaik, megoldásaik szinte teljesen azonosak. Miként rab- és faragótársától, tőle is csak mángorlókat ismerünk. • •.>.,..-.. Vincze Sándor (Szentivánfa, 1843. május 14. - Nick, 1896. július 27.): r. k. A tragikus sorsú, öngyilkosként meghalt juhász ugyan Szombathelyen és Sopronban is raboskodott, munkásságával azonban egyértelműen a soproni, úgynevezett második, tehát a Király Zsigát és társait egy emberöltővel később követő körhöz tartozott. Két 1874-ben készült fűszertartójának alakos ábrázolásai a szanyi születésű Huszár Józsefnek, míg növényi motívumai elsősorban Torma (Karácsony) Istvánnak a hasonló megfogalmazásaival rokoníthatók. Zsuppán József (Nagykutas, ? - Nagykutas, ?): r. k. A paraszti faragványok egyik név szerint is ismert képviselője. Feleségének, illetve leányainak készült archaikus mángorlóin régtől ismert, beszédes jelek komponálódnak egymásba, helyhez és időhöz nem köthető sajátos megfogalmazásban. Három mángorlóját ismerjük. . , 336
