Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

649. Faragott bot kiterített rajza. XX. sz. eleje, Ostffyasszonyfa. NMR 5369 Ám hogy ez az alkotói gyakorlat a későbbi időkben is tetten érhető, azt egy, a környékről származó másik, hasonlóan gazdag jelentéstartalommal megformált állatalakos pipa is bizonyítja. A múlt század utolsó harmadából pedig juhászkampók egész sorozatán jelennek meg a tökéletes formai tisztaságú, szinte miniatűrökként megformált kos, szarvas és egyéb állatalakok, a feltehetően Zalában élt és tevékenykedett, de alkalmanként Vas megye déli részében is szolgáló pásztorok keze munkájaként. Szelestey László BIOGRÁFIAI ADATOK Balázs Vendel (Berény, ma Iharosberény, 1838. szeptember 21. - ?): római katolikus. A tükrösöket és sótartókat készítő somogyi juhász már szinte sorozatszerűen, külön feliratokkal is értelmezve faragja kompozícióit, így a Savanyú Jóska elfogását vagy a Sági Mariska „címet" viseló' darabjait. A somogyi pásztorművészet egyik utolsó jelentős, meghatározó egyénisége. Böröndi János (Kenyéri, 1825. április 27. - Kemeneshőgyész, Bagolyvárpuszta, 1886. május 5.): r. k. Vas és Sopron megyében élt juhász. Több alkalommal is raboskodott Szombathelyen, ennek ellenére inkább kötődik az első soproni faragókör tagjaihoz: Király Zsigához, Jona Józsefhez, Török (Németh) Jánoshoz. Csápli János (? - Beje, ma: Bejegyertyános, 1805. március 14.): evangélikus. Az 56 éves korában meghalt molnármester - miként ezt az 1780-ban készült mángorlója is bizonyítja - fafaragással is foglalatoskodott. A kevés, név szerint is ismert faragómolnárok egyike. Györkös István (Pálfa, ma: Kemenespálfa, 1801. február 22. - Gencs, ma: Magyargencs, 1878. november 1.): ev. A Vas megyei juhász a spanyolozás, a viaszberakásos technikai eljárás egyik korai képviselője a dunántúli pásztorművészetben. Borotvatokjai az 1820-as évek második feléből ismertek. Csizmadia Sándor: Kilétéről semmit sem tudunk. Alakjai, motívumai és stílusa alapján egyértelműen a Cseren élt Jónás Vendel köréhez tartozó faragó. Architekturalis ábrázolásai arra engednek következtetni, hogy ő az illavai fegyházban raboskodott 1891-ben, amikor egyetlen általunk ismert tükörkeretét készítette. Rendkívül aprólékosan kidolgozott munkája azt bizonyítja, hogy gyakorlott, biztos kezű alkotóként fogott ennek a részletgazdag tárgynak a kialakításához. Jáger, igazi nevén Horváth József (Káld, 1817. június 28. - ?): r. k, Két alkalommal is raboskodott a szombathelyi fegyházban. A büntetőperi iratok azt bizonyítják, hogy második, több mint 6 évig tartó fogsága során az 1836-ban felépült dologházban is foglalkoztatták. Az ügyes kezű juhász itt faragja legkiforrottabb darabjait. Figurális jelenetei azt bizonyítják, hogy a Sopron megyei és a zalai faragók munkáit is jól ismerte. Janzsó György (Gór, 1799. január 12. - ?): r. k. A hányatott sorsú, a törvénnyel gyakran összeütközésbe került Vas megyei juhász a dunántúli pásztorművészet egyik úttörő egyénisége. Két alkalommal is együtt raboskodott a dukai kanásszal. Szép Ferenccel. Az első, fegyházban „alakult" faragókör létrejötte - 1807-1808-ig - kettőjük nevéhez, tevékenységéhez kötődik. Egyetlen spanyolozással készült darabját - felirata szerint - feleségének, Major Julinak készítette a szombathelyi börtönben, 1816-ban. Jona József (Lak, ma: Répcelak, 1805. október 23. - Pápóc, 1891. szeptember 1.): r. k. Juhászként szolgált évtizedeken át Vas és Sopron vármegyében. A szombathelyi, a soproni, valamint a veszprémi börtönt is megjárt pásztor az 1830-as évek végén 334