Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

Itt térünk ki arra, hogy a múlt század második felében újra honosodott és éppen a Kemenesalján már-már domináns tárgycsoporttá vált állótükrök kialakításában minden bizonnyal Jónás Vendelnek is meghatározó szerepe volt. Kizárt dolog, hogy egy ilyen igazi „megmérettetést" jelentő mű készítése elől kitért volna. Sót, elképzelhető, hogy másokhoz hasonlóan, akár többet is faragott. Csak sajnálhatjuk, hogy ezek közül egyet sem ismerünk és nem tudunk tóle származó - ekkortájt szinte minden magára adó pásztornál kéznél levó - tükröséről, borotvatokjáról sem. Jónás Vendel s egyúttal Kovács János törekvéseinek is folytatója volt a mindössze egyetlen, de jelentős alkotással képviselt Csizmadia Sándor. 1890-ben készült, aprólékos műgonddal megfaragott tükörkeretének a felületén méltóságteljes alakok komponálódnak egybe a már természetelvűbb megfogalmazásokhoz közelítő, burjánzó - s bizony ezúttal már túlságosan is zsúfolt - növényi indázattal, valamint a pásztorművészetben szokatlan, csak elvétve megjelenő architekturális megjelenítésekkel. Lényegkiemelő képessége, újító kedve ez utóbbi ábrázolásokon érhető leginkább tetten. 645. Tükörkeret két részletének rajza. MDCCCXCI (1891). Vasvár, SM 59.1672.1 Csizmadia Sándor munkája Mivel a mai Vas megye nyugati területeinek egy része valaha Sopron megyéhez (vármegyéhez) tartozott, az itt élt faragók a törvénnyel összeütközésbe kerülve legtöbbször a soproni börtönben raboskodtak. Nem egy közülük azonban a szombathelyi fegyházat is jól ismerte. Elsősorban ezzel magyarázható, hogy néhányuknál akár több faragókör stiláris törekvései is ötvöződnek. Amint ez a Király Zsiga szülőfalujában is szolgált és éppen itt házasodott juhász, Bőröndi János faragványairól is leolvasható. Az imént említett két város börtöneiben több alkalommal is fogva tartott faragó tárgyain - ha átírtan is, de - láthatók a kisfaludi pásztor műveit idéző sajátos keretelő motívumok, az ugyancsak rá jellemző, de már előtte másoknál is feltűnt körökbe került évszámok, valamint a tulipános virágkompozíciókként megjelenő életfa-ábrázolások. Lazább vonalvezetésű „ornamensein" viszont Jónás Vendel megoldásaival tartanak rokonságot. 1857-ben faragott mángorlóján nála is feltűnik a dunántúli pásztorművészet kedvelt italáldozat-jelenete, középpontban az oltárt idéző asztallal, kétoldalt a rituálé szereplőivel, jelen esetben jobb szélen a cifraszűrös juhásszal és kedvesével, bal oldalon a 330