Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

Egyetlen betyárábrázolást sem ismerünk tôle. Szapora, eredeti nevén Németh József rminkmn a juhászok s miként Jona Józsefnél, a szembenéző nőalakok jelennek meg. Hosszú élete során ő is többször ült börtönben. Az írott dokumentumok tanúsága szerint három alkalommal a szombathelyi, egy alkalommal pedig a soproni fegyházban. Feltehetően ő is a raboskodásai során tanulta meg a faragást. Kompozíciói, mint egyik barátjának, a csöngei Nóta (Németh) Pálnak csinált fűszertartója is bizonyítja, leginkább a Kiss Jánosnak tulajdonított megfogalmazásokkal rokoníthatók. Ám a figurák és az ornamentális „díszítmények" kimunkálásában sok egyéni leleményt, megoldást is mutatnak faragványai. Munkássága mintegy másfél évtizedet ölel fel: első ismert darabján, említett fűszertartóján az 1850-es, míg az utolsón, egy mángorlóján az 1864es évszám található. (Utóbbi tárgyának csak a rajzolt, festett átírása maradt ránk.) Ennek az együvé tartozó emlékcsoportnak a legkésőbbi, az 1890-es évek elején megszületett példányai egy zalai juhász. Városi Mihály nevéhez köthetőlc. Ám az ő tárgy Rínak sorozata is 1850-nel indul. S mivel több, nagyjából azonos „modorban" dolgozó faragó munkálkodása is éppen ettől az évtől datálódik, gyanítható, hogy valahol ebben az időben együtt raboskodtak. Városi Mihályról tudjuk, hogy az 1840-es években a Zala vármegyei Kerecsenyben volt juhász. Erről a vidékről két további, hasonló stílusban dolgozó ísLTRgó munkái is előkerültek. Az egyik feltehetően az a Kiss János, akiről már szót ejtettünk, míg a másik vélhetően az a Tőrök Sándor, aki élőláb Kozmadombján, Zala vármegyében, majd pedig Becsvölgyén szolgált. (Az általa készült tárgyak első datált darabja szintén 1850-ből való!) Városi Mihály idővel a Balaton-felvidéken, Tapolca környékén telepedett le. A dunántúli emlékanyagban első alkalommal nála találkozhatunk a souvenirszemlélet konkrét megnyilvánulásával. Az egyik 1850-ben faragott mángorlóján található a későbbi darabokon mind gyakoribbá váló „EMLÉK" felirat. Ugyanezen a tárgyon látható, a képírás hagyományaitól való távolodást bizonyítva, a sandli üvegképek egyik ismert jelenete, a Menekülés Egyiptomba. (Egy hasonló átvétellel ennek a faragványnak a párján is találkozhatunk. Ez a tárgy is 1850-ben készült.) Az utóbbi időben rajzolódott ki egy, az előbbi faragókör tagjaival nagyjában azonos időszakban tevékenykedő, de már inkább Vas megyéhez köthető csoport tagjainak a munkássága. Közülük a rangidős az a Rózsa János, akit sokáig zalai alkotóként tartottunk számon, mivel faragványainak többsége a szomszéd megyéből került elő. Csak nemrég derült ki, hogy Rumban született, s már mint juhászember került a Balaton-felvidékre, Hosztótra, Meggyesre (Zalameggyesre), majd pedig Nagyszőlő'sre (ma: Somlószőlős). Mint a bemutatott tárgyai is igazolják, rendkívül sokoldalú volt. Munkássága - minden bizonnyal a raboskodásaival összefüggően - több periódusra osztható. S mivel a motívumai, de még a megfaragott tárgytípusainak alakja, formája is ál640. Mángorló, 1836. A Szombathelyen raboskodó NS Torda Ferencnek és feleségének, Simon Rózsának készült. Hottó, Zalám. GM52.7.26 325