Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

landóan változott, ezért életművének rekonstruálása nem kis gondot okozott. Valójában még ma sem tudjuk kizárni, hogy egy 1840 előtti, az ő munkásságával több szálon is rokonítható tárgyegyüttes nem tóle származik-e. A fejezetünk végén ismertetendő, az alakos pipák - bizonyára nem túlzás - talán legszebb, legkiérleltebb változatait is Rózsa János készítette, bizonyítván, hogy nemcsak a tárgyak felületeinek kialakításában, hanem a plasztikai formálásban is rendkívül tehetséges volt. Szokatlan, hogy ugyanakkor más művein, mángorlóin, tükrösein, borotvatokjain a legritkább esetben formált emberi alakokat. Míg az állatfigurákkal egyetlen ilyen darabján sem találkozunk. Az ő érdeklődésének a homlokterében ugyanis - ha fogalmazhatunk így - a szakralitás áll. Ám nem az elfogadott rítus kereteibe illeszkedően, hanem sokkal ősibb rétegei felől közelítve. Egy egész tárgysorozatot szentel ennek megjelenítésére, a folklórkutatások által az utóbbi évtizedekben feltárt archaikus imákkal rokon megnyilatkozásokhoz köthető oltár- és más ábrázolások bemutatásának. Mintegy a továbbélés - ezúttal - vizuális bizonyítékaiként. Társának, a nála feltehetően sokkal fiatalabb Sipőcz Sándornak a munkáin is hasonló mögöttes tartalom fedezhető fel. Valószínű, hogy ő is Vas megyében született, s csak később, az állatok őrzése szólította el a Balaton-felvidékre. Élete végén kizárólag állótükröket faragott, szinte specialistájává válva az ilyen tárgyak készítésének. Változatos kialakítású darabjait azonban sohasem kombinálja a borotválkozókészlet tartására szolgáló kis dobozos résszel, ellentétben a környezetében élő faragótársaival, akiknél ez mindig egybeépül a tükörrel. Nála ezeken néha emberi alakok is helyet kapnak, s minden esetben megjelennek rajtuk a különféle állatfigurák. Utóbbiak bizonyára Rózsa Jánossal YdXó kapcsolattartásának köszönhetően s ugyanolyan módon, tehát plasztikusan megformáltan. Ezeknek a tárgyaknak a kígyó, a róka és a sas az állandó „szereplői", de elvétve a kakas is megjelenik, míg a legkiforrottabb változatra a birkák és az oroszlánok is rákerülnek. Ezen utóbbi tárgyon a felirat már-már szájbarágó magyarázatnak tűnve - egyértelművé teszi, hogy nála a csillagos égbolton való eligazodás és ezen túlmenően az állatövi jegyek árnyalt ismerete magától értetődő volt. Ha nem is ilyen „kinyilatkoztatásszerűen", de közvetve ennek a tudásnak a meglétét - és értő plasztikai át641. Borotvatok. 1859. Rohonc (ma: Rechnitz). NM 102115. Rózsa János munkája 326