Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

Az előbbi faragó munkálkodása nyomán idővel egy jól körülhatárolható, sajátos stílusegységet teremtő generáció lép fel az említett két megyére, Vasra és Zalára is kiterjedő területen. Festőibb, ha úgy tetszik, dekoratívabb hatásra törekvő színkezelés (ami a spanyolozás nagyobb, fokszerűbb alkalmazásával érhető el), gazdagabb növényi ornamentika s a megsokasodó figurális ábrázolások változatosabb megoldása, ezen belül pedig a szembenéző alakok gyakoribb megjelenítése tapasztalható ezeken a mind nagyobb szakmai biztonsággal, gyakran hallatlan könnyedséggel megfaragott tárgyakon. Ez tapasztalható Kosa Józsefnek az itt leírt faragókör egyik zalai képviselőjének a munkáin is. Ő azonban, talán azért is, mert személyesen is ismerte a társadalomból kiszakadt kószáló legényeket, nevezetesen Sobrit és társait, már nemcsak a betyárt, annak legfőbb - vizuálisan átírt, megfogalmazott - jegyeit, nemcsak a betyárság, a betyárkodás lényegét kívánta megfogalmazni, hanem - engedve egy, a pásztorművészettói idegen szemléletnek az egyedi jellemzőidet is megpróbálta érvényre juttatni. Ezzel pedig megtette az első lépést azon az úton, amin továbbhaladva, a századforduló táján a faragók egy része eljut az emléktárgyak, zsanért megidéző faragványok készítéséig. Amint erre egy somogyi tükrös hangzatos felirata (címe?) is utal: „Kint a tanyán a juhász az Isten. " Munkálkodott azonban a faragók „társaságában" egy olyan alkotó is, akinek a rokonszenve inkább csak a pásztorokra irányult. 639. Fűszertartó. 1850. Gérce. Magángyűjtemény. Szapora (Németh) József munkája 324