Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

megoldásai, ember- és állatfigurái, a pásztorművészet kánonizáltságának keretein belül, mind egyénibbé, felismerhetőbbé értek. A vasi és Sopron megyei faragópásztorokra egyaránt jelentős hatást gyakorló juhász, Jona Józsi a korai nyugat-dunántúli emlékanyag egyik leginkább körülírható, következetesen épüló életmiïvét hagyta ránk, nagyvonalúan megfogalmazott, a képírás legnemesebb hagyományait tovébbéltetó borotvatokjain és tükörtartóin. Néhány évvel fiatalabb társa, a múlt századi dunántúli pásztorművészet legismertebb alakja, Király Zsiga ugyan nem Vas megyében született, s nem is itt tevékenykedett, munkásságának, nagy hatású faragványainak bemutatását azonban itt sem kerülhetjük meg. A faragáshoz az elsó' és legfőbb ösztönzést minden bizonnyal közeli barátjától és egyúttal rabtársától, Török, igazi nevén Németh Jánostól kapta meg. A két juhász egy ízben több mint három évet raboskodott együtt a soproni fegyházban. S miként Király Zsiga legelső és éppen Vas megyében, Csepregen fellelt munkája is bizonyítja, a faragótárs hatása kezdetben még túlságosan is érezhető. Alig hihető, hogy rövid idő elteltével mégis ő lesz a soproni faragókör elismert, meghatározó egyénisége. Ezen, tehát az 1838-ban egy csepregi hajadonnak, Tóth Teréziának faragott mángorlóján még nem, de az összes többi művén már tetten érhető az a hallatlan biztonság, amivel a másoktól átvett megoldásokat, leleményeket a sajátjaival ötvözi és tökéletes összhangba hozza. Mángorlóin és tükrösein - egyelőre más, általa készült tárgytípusról nem tudunk -, sohasem a látványhűségre törekvő, pillanatra orientált életképek jelennek meg. Nála minden motívumnak, minden jelnek, formának és színnek önmagán túlmutató értelme, jelentése van. Igazi képírásként itt semmi sem felesleges, semmi sem túlbeszélt. Művein, szinte példa nélkül állóan, a fogalmi közlés, a képírás nyelvezetének megjelenítése tökéletes összhangba kerül az érzékletes kialakítással. Harmonikus, szemet gyönyörködtető kompozíciói éppen ezért a reneszánsz alkotásokon nevelkedett szemlélőnek is élményt jelentenek. Az 1836 decemberétói Sopronban raboskodó Király Zsigának 1840-től újabb faragótársa akad, a már általunk is isvsiQrX Jona Józsi személyében. Tárgyaik összevetése szemléletesen bizonyítja, mennyire termékeny és gyümölcsöző volt ez a rájuk mért kényszerű együttlét. Ma már aligha vitatható, hogy a pásztorművészet kiteljesedésében a reformkor éveiben még hősökként ismert és tisztelt betyároknak mennyire meghatározó szerepük volt. Sobrinak és társainak a faragókkal és éppen azok legjelesebbjeivel fenntartott kapcsolatáról ezért önálló fejezetben szólunk. A pásztorművészetnek a reformkorban történt kivirágzásához azonban egy új, sajátos „intézmény" kialakulása is hozzájárult. A börtönök mellett ekkortájt épültek ugyanis a rabok foglalkoztatását, ahogyan akkor fogalmaztak, „megjobbítását" célzó dologházak. Posztót, különböző faeszközöket és szerszámokat készítet634. Mángorló. 1842. Boldogasszony/a. SM 59-43.1 321