Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Szelestey László: Faragó emberek, pásztorművészet

606. Mángorló rajza. XIX. század eleje. Sár (ma: Sárvár) NMR 161 607. Mángorló. Gérce. SM 59.34.1 6O8. Mángorló. 1860. Sárvár. NFM 53.420.1 609. Mángorló. 1908. Felsőbagod, Zala megye. Magángyűjtemény. Zsuppán József munkája ábraegyüttesek mögöttes tartalmi jelentésének leginkább megfelelt. Mindezt a legpregnánsabban talán éppen a parasztemberek által kialakított tárgyak igazolják. Mint például annak a nagykutasi gazdálkodónak, Zsuppán Józsefnek a faragásai, akinek egy viszonylag későn, 1929-ben készült mángorlóját a Gersekaráton élt egyik leánya őrizte meg. Az ó, részleteikben és kompozícióikban is nagyon-nagyon hasonló darabjai nemcsak a pásztormunkáktól, valamint a más, paraszti és mesteremberek által készített tárgyaktól ütnek el, hanem a dunántúli emlékanyagban is társtalannak bizonyulnak, archaikus motívumaikkal és sajátos megfogalmazásukkal. Ha nem lenne rajtuk évszám, kivitelezésük, elvont ábraviláguk és képi rendjük alapján akár száz évvel korábbi daraboknak is vélhetnénk ezeket. A Kardos névhez köthető, rendkívül változatos kialakítású, egyúttal azonban sajátos stiláris egységet is képező tárgycsoport viszont mintegy hidat ver a visszafogottabb paraszti munkák és a díszesebb megjelenésű pásztorfaragványok közé. Emellett feltehetően ugyanúgy a börtönben készültek, mint az utóbbiak túlnyomó többsége. A Vas és Zala, valamint részben a mai Veszprém megyére is kiterjedő, kivétel nélkül mángorlókból álló nagyszámú emlékanyag legtöbb darabján ott láthatók, s a faragott felületek súlypontját adják a szakrális építmények. A könnyebb tárgyaihatóság érdekében ezért az ilyen faragványokat a továbbiakban „templomos" mángorlókként lajstromozzuk.