Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

mazás helyének megjelölése nélkül őriz egy ilyen címert, „legényfát" a szombathelyi Savaria Múzeum: a sötétbarnára festett, hornyolt deszkalapon öt lyuk, valamint porcelánfejű szegekkel felerősített színes szalagok vannak. A tavaszi ünnepkörben csúcspontot jelent a húsvét: a népi vallásosság és a népszokások oldaláról közelítve egyaránt gazdag időszak. A nagyheti kerepló'kről és a kereplésről megemlékezünk a hangszereknél. A vasi hímestojások a húsvéti ünnepek ékességei. A keresztszülők kettő, de néhol három, négy vagy öt húsvéti tojást adtak keresztgyermekeiknek ajándékul. A hímestojást nők festik, viaszolják, karcolják stb. - Kivételes eset, hogy 1963ban egy alsóőri (ma: Unterwart) férfi is karcolt tojást (GAÁL 1977: 348). Amikor a locsolók jártak, ólcet is megillette egy-egy szépen ékesített tojás. Megyeszerte készültek, s néhol ma is készülnek, de leghíresebbek a kőszeghegyaljai és a hegyháti húsvéti tojások. A díszített vasi húsvéti tojásokról szóló első híradásunk XVIII. század közepi. Az úrbéri 9- pontokra adott válaszokban a hermániak 1767-ben közlik: „Az Robottúnkon kívül adtunk minden Esztendőben (...) Húsvétra hat irott tojást az régi időben Mostanában pedigh a' helyet mivel sem viaszát sem hímezőt nem kaphatunk tizenkettőt szoktunk adni fehéren." (VaML 9. pontok. 1. kötet 82. szám, 598. p.) A legelterjedtebb technika a viasszal „megírás" volt. A karcolt, „kapart", „kotort" tojások között viszont a gencsapáti és gyöngyösfalusi lányok-asszonyok „politúrozott" tojásai a legszebbek. Viaszolás helyett levélrátéttel is szokás húsvéti tojást batikolni. A textilek batikolásának a módszerét a két vagy három színű húsvéti tojások festésénél alkalmazzák. A legújabb technika a savval való maratás. A legtöbb tojást - berzsennyel - pirosra festették. De növényi festékekkel más színeket is nyerhettek: vadalma és cserfa kérgével sárgára, vöröshagyma héjával sárgásbarnára, málna vagy szeder levével kékes-lilára, bürökkel, csalánnal, spenóttal zöldre, gubaccsal feketére festhették a tojást. Politúrozni olyan spiritusszal hígított sellakkal szoktak, melybe anilinport tettek. A portól a politúr sötét lett. Karcolásnál előbb a festett tojás harsányabb alapszíne jött elő, s csak utána a tojás héjáé; vagyis a falfestészetben ismert grisaille technikához hasonlíthatnánk ezt az eljárást. A „megírt", viaszolt tojások motívumait nevezik többek között: „békatalpasnak" (Velem), „boronásnak" vagy „rákfarkasnak" (Bérbaltavár, Csipkerek, Oszkó, Sárfimizdó, Telekes, Velem), „8 vagy 24 szívesnek" (Bucsu, Velem), „dobkötelesnek" (Bucsu, Csipkerek, Kőszegszerdahely, Oszkó, Rádóckölked, Sárfimizdó, Velem), „istenkoporsósnak" (Velem), „levelesnek" (Bucsu), „hordósnak" (Andrásfa), „gráblásnak" (Andrásfa, Bérbaltavár, Bucsu, Csehi, Csipkerek, Oszkó, Sárfimizdó, Telekes), „uborkamagosnak" (Andrásfa), „csillagosnak" (Sárfimizdó, Telekes). Már a viaszolásnál is sokszor szerepelnek virágok: ibolya, szentgyörgyvirág (gyöngyvirág), tulipán, margaréta, nefelejcs, árvácska, hóvirág, rozmaringág, szegfű mondhatni az egész virágoskertet felsorolhatnánk. E virágok ural299