Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

564, 1910-es évekbeli írott tojások rajza. Péntekfalu. NMR 49675 kodnak aztán a karcolt, savval maratott tojásokon. És míg a viaszolt tojáson ritkán és kevés felirat van, addig a karcolásnál szinte kötelezőek a - gyakran a tojásnak csaknem az egyik felét betöltő - köszöntő versikék, ajánlások, nevek, évszámok. Utóbbiaknál az ügyesebb kezű asszonyok alakokat - embert, nyuszit, bárányt (Isten Bárányát), csibét, tyúkot, kakast, galambot - is „kotornak" a tojásra. Ritkán más vallási jelképek, emblémák - például kehely, monstrancia - is helyet találnak e hímestojásokon. Míg az „írott" tojásoknál a felületet vonalakkal legalább felezik vagy negyedelik, s ez eleve meghatározza az elvonatkoztatottabb, geometrikus ábrázolásmódot, addig a karcolásnál teljesen elmarad az osztóvonal és a növényornamentika, valamint a figurákszabadon helyezkednek el. Ha lerajzoljuk őket papírra, akkor megbizonyosodhatunk arról, hogy ezeket papírlapon rajzolták elő, s utána a papíron megtervezett rajzot mintegy ráborították a tojásra. (A gyakorlott kezűeknek természetesen nem volt szükség mindig papírra vetni ötleteiket.) Gencsapátiban - a „politérozott" tojások vasi „fővárosában" a második világháború utáni esztendőkben még sokan emlékeztek arra, hogy édesanyjuk, nagyanyjuk 1890-1910 táján tanítójuktól, Pungor Ferenctől és annak fele300