Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

563. Rönkhúzás Őrimagyarósdon. 1992 A köztudatban őrségi népszokásként ismert a rönkhúzás: a tréfás lakodalom, melyen a „lehetetlen" násznép feldíszített farönköt húz az esküvő helyére, rendszerint a kocsmához. Menyasszonynak és vőlegénynek a legidősebb lány és a legidősebb legény öltözik be, de lehetnek mindketten legények. Ha az éppen múló farsangban nem volt esküvő, akkor rendezik meg. E tréfás lakodalom azonban általánosan - főiképpen a nyugati részeken - ismert és gyakorolt szokás volt. Rokona a német/osztrák Blochziehennek (KLIER 1953). A szlovéneknél is ismert „borovo gostüvanje" néven, a grádistyei horvátoknál pedig „bor vlic", „plehljin vlic", „jelvu vlic" néven. (Horvát falu rönkhúzásáról: CSABA 1972: 447^49). Magyarul is több elnevezése van, többek között: tuskóhúzás, fenyólakodalom. Napjaink farsangi rönkhúzásai részben már turisztikai attrakciók. De a képpel is felelevenített őrimagyarósdi rönkhúzásra - 1992-ben! - a falu apraja-nagyja elment. A kőszegfalvi sváboknál hétfőn este asszonyfarsangot rendeznek. Másnap, húshagyókor járnak a szalmával kitömött maskarások, illetőleg délután tartják a legényavatást. A nemek és korcsoportok szerinti tagozódásnak egyik legszebb példáját nyújtja a kőszegfalvi farsang. A legénytársulatoknak jelentős szerepük volt a burgenlandi német településeken. Ugyanakkor számos Győr-Sopron megyei legénycéhről is tudunk. Jelvényük: a legénycímer. A szár298