Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

egy pávát vélünk felfedezni, addig a virágozás mindkét oldalon erősen emlékeztet az úrihímzésekre. Az eddig legismertebb vasi illuminait kéziratról, a jánosházi Chevra-könyvről már a temetésnél - a Szent Mihály lova kapcsán - szóltunk. A Chevra Kadisa mellett a zsidó illusztrált kéziratok között találjuk a vasi Siviti-táblát is. A 47 x 42 centiméteres papíron lent kétoldalt olvasható, hogy „Darás Porpáczon" készítette emlékül 1869. augusztus 30-án D. Salamon. Fent a Tóra koronája. „Középütt két oroszlán fogja közre a két kőtáblát. Két gubába öltözött férfi, bottal a kezében" - jellemezte a Deutsch Salamon készítette Siviti-táblát Scheiber Sándor, s még megjegyezte: „magyaros munka". (SCHEIBER 1987: 218) A tábla hátterét a csipkés szentképeket, illetve a papírból vágott árnyékképeket idéző cifrázott rácsháló borítja. Deutsch Salamon a két pásztor mellett hat állatot is megrajzolt: többek között (balra lent) egy gólyát is. Scheiber Sándorra hivatkozva állapította meg Verebélyi Kincső: „a XVIII. században Pozsonyban, Köpcsényben, Németkeresztúron, Kaboldon és Rohoncon működtek olyan központok, ahol zsidó illusztrátorok dolgoztak." (VEREBÉLYI 1990: 226) A felsorolt települések közül a történeti Vas megyében volt Rohonc (ma: Rechnitz), annak szomszédjában - Felsőpulya (ma: Oberpullendorf) közelében - pedig Németkeresztúr (Deutschkreuz) és Kabold (ma: KobersdorO- Az itt dolgozó illusztrátorok hatása környezetükre - vélhetően felekezeti hovatartozás nélkül - valószínűleg jóval jelentősebb volt, mint amennyire az eddigi adatokból arra következtethetünk. A rohonci zsidók XVIII. századi életéről ilyen illusztrációk révén van „képes dokumentációnk": többek között temetőt, esküvőt, valamint gyermekágyas asszonyt is megörökítettek azok a rajzok, melyekből nyolcat publikáltak. [A kismartoni múzeum anyagából közölt fotók: Identität (...), 1989: 114-1151 Egy XVII-XVIII. század fordulóján írt szombathelyi végrendelet hátulját is rajzzal díszítették. Ágh Kata testamentumát - annak tartalma alapján ítélve - önmaga ékesíthette virágfüzérrel (VaML Szhely. vár. lev. Test. Fasc. C. Nr. 199). A hullámvonal öbleiben zömmel a kor dunántúli selyemhímzéses kézimunkáiról ismert virágok láthatók: a szegfű és a tulipán mellett még a margarétát, a nefelejcset, az iszalagot, a liliomot (vagy: gránátalmát) és a szőlőlevelet (?) véljük felismerni. A határozott vonalvezetés és a virágok 538. Ágh Kata XVIJ-XVllI. századfordulóján írt végrendeletén látható ez a virágfüzér, mely a korának nyugat-dunántúli népi(es) hímzéseivel és az úrihímzésekkel rokon 279