Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Népszokások, vallásos élet

egyértelmű stilizálása arra enged következtetni: gyakorlott kéz alkotta e díszítősort - akár Ágh Katának hívták az illetőt, akár nem. A hosszúperesztegi énekeskönyv címlapján két olaszkorsós virágbokrot, rozmaringot rajzolt a „könyvecske" összeírója, Kováts József. A kéziratos füzet 1846-ból való (DÖMÖTÖR 1965: 201). A népi vallásosság A népi vallásosság - és itt elsősorban a katolikusokra gondolunk, mert a protestánsok hitelvei, puritanizmusa korlátozta a tárgyalkotást, a zsidó hagyományból pedig alig maradt ránk valami - kialakított egy sajátos tárgycsoportot. Emellett az élet számos területét „szentelte" meg vallási szimbólumokkal. Legszorosabb kapcsolata a népszokásokkal van, de a tárgyalkotás, a környezetépítés során - bizonyos esetekben mágikus célzattal - számos alkalma nyílt a népi kultúra tagjának, alkotójának, hogy „szent jeleket" ábrázoljon. A szakrális szimbólumok, jelek közül elsőként a legegyszerűbbet, a keresztet kell említenünk. Ennek profán alkalmazásáról most nem szólunk, viszont Csaba és Aumüller dolgozatai nyomán feltétlenül utalnunk kell mágikus használatára. A rontás elhárításául András-keresztet festettek - gyakran már a fazekasok - a tejesköcsögökre (CSABA 1956: 102-109, CSABA 1958: 229-231, valamint AUMÜLLER 1971: 18-36). Mágikus kereszteket meszeltek az istálló vagy a disznóól falára még századunk 60-as éveiben 539- Séi disznóól varázskereszttel. SNF 4134 280