Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

P. Hajmási Erika: Kályhacsempék Vas megyéből

476. A cserépkályhák elterjedése a XIX. század és a XX. század elején: 1. szemeskályha, 2. táblás kályha Sabján 1991 nyomán elő, melyet Csepregen a XIV. században ásott el a „cserepes mester". A rontott, formátlanra sikeredett, megnyomódott, rosszul, egyenetlenül égetett, egyszóval eladhatatlan edényeket, s mellettük két pohár alakú kályhaszemet egy megásott gödörbe rakta, hogy a későbbiekben - a fazekasok szokása szerint - porrá törve soványító anyagként a zsíros agyaghoz adagolva felhasználhassa, melyre végül nem került sor. A középkori Szombathelyen gyakori volt a füstös szoba és a füstös konyha - olyan, aminek kéménye nincs -, de elég gyakori a kályhaszoba, sőt egyszer „csepregi formán azaz belül füllő" kályhás szoba is került elő (HORVÁTH 1993:20). A pohár-, bögre-, illetve kupás kályhaszemek napjainkig továbbélő formák. A tál alakú kályhaszemek a XV. századtól napjainkig szintén használatosak, melyeknek mélysége, mázatlan, illetve mázazott volta segíthet bennünket a kormeghatározásban. A kályhaszemek készítésének módja a középkorban is hasonlóan történt, miként azt századunkban elmondták a kályhásmesterek. Fazekasmesterek elbeszélései alapján idézzük fel a kályhaszem és a kályhacserép készítését. A kályhaszem készítése . , .; A munka úgy kezdődik, hogy a fazekas az agyagot rácsapja a korongra, majd tál alakúra kikorongolja. A következő szerszám, amit használ: a ráma. Ez négy darabból van összeszerkesztve. A ráma nagyságának megfelelő tálat ráhúzza a rámára, vagyis: ráte244