Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

15. Őrségi asszony l6. Őrségi gazda zadokon át fennmaradt, öröklődött családnevek is azt valószínűsítik, hogy a mai Magyarországon az Őrség az egyetlen olyan nagyobb tájegység, melynek területén az egykori lakosság a honfoglalás óta folyamatosan egy helyben él. A határvédő szerepre utal maga az Őrség elnevezés, de az olyan helynevek is, mint pl. Gyepű, Lövő, Őri, Szemes. Az Őrség tulajdonképpen gyűjtőnév, jelentése: őrökhöz tartozó terület, őrök által lakott dombos vidék, őrfalvak történetileg-tájilag kialakult együttese. Oklevelekben Evrsegh (1451), Ewrsegh (1452), Ewrseeg (I46l) alakban, később pedig Őrséghi districtus, Eörségi tartomány néven ismeretes a terület. Kiterjedését a történeti-néprajzi kutatás hol szűkebben, hol tágabban értelmezi, kiindulási pontként megbízható alapnak tekinthetjük az 1548-ból származó dicalis conscriptio (tizedösszeírás) által az őrségi tartomány településeinek felsorolását: „Pertinencia Németh Wywar, Pankacz, Zakmeer, felsew Rákos, Spang, Zenthpeter, Zalafe, Hódos, Kapornak, Byukallya, Zomowlcz, Ewrmyhalhaza, Dawidhaza, Chenehaza, Bajonhaza, Kapolnasfalw, Zatha vocantur Eersegh, iste posessiones habent solummodo unum ewrnagh" - azaz: Németújvár tartozéka, Pankasz, Szaknyér, Felsőrákos, Ispánk, Őriszentpéter, Szalafő, Hódos, Kapornak, Bükkalja, Szomorócz, Őrmihályháza, Dávidháza, Senyeháza, Bajánháza, Kápolnásfalu, Szatta, egy őrnagy vezetése alatt álló községeket hívják Őrségnek. (Idézi: DÖMÖTÖR I960: 9) Az első települőik a dombok tetejét szállták meg, kialakítva telephelyeiket. Minden őrségi településre jellemző szerkezeti sajátosság, hogy dombtetőn épült, s közvetlen közelségben állott a ma már csak kisebb-nagyobb foltokat képező erdólckel. A szájhagyomány szerint 108 család kapott őrállásokat, s mint a király szolgálatában állók, kiváltságokat élveztek, minek fejében saját költségükön, saját fegyvereikkel védték a nyugati határt. Az őrök legfőbb elöljárója az őrnagy volt, aki 12 választott esküdttel együtt ellátta a bírói teendőket is. Katonai szolgálataik fejében területi nemességet kaptak, s a megyétől független önkormányzattal rendelkező kerület központja - ahol az őrnagy is tartózkodott - előbb Nagyrákoson, majd Őriszentpéteren volt. Határvédő szerepük a középkor végével megszűnt, de a nyugati területeket birtokló főurak, földesurak századokon át tartó küzdelemben is csak egy részüket tudták jobbágysorba kényszeríteni; az őrségi nép sohasem nyugodott bele, hogy jobbágyokként kezeljék ól^et. A kiváltság tudata nemzedékről nemzedékre szállt, és igényeiket állandóan hangoztatták. Helyi hagyományok szerint csellel vették el tőlük a Batthyányiak kiváltságlevelüket, minek következménye hosszas villongás és ellenszegülés lett a főúri család és az őrségiek között. A Batthyány család befolyása azonban erősebb volt a hagyománynál, s az őrségiek a király előtt sem kaptak orvoslást sérelmeikre. Mindez azt eredményezte, hogy függőségbe kerültek, s csak az 1848-as jobbágyfelszabadítás hozott változást életükben. Az Őrség Vas megye mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságú vidékei közé tartozik; föltehetően ez is oka annak, 22