Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

399. Bognárbalta gránátalmás életfával, XIX. század. Ikervár. Koszorús Ödön magángyűjteménye íves nyomokból levelek, szirmok keletkeztek. A két egyenes szárú virág között ívekből és pontokból egy kis harmadik virágocska születik, melyet a két virág szinte kézen fog. A virág mellett talán a penge díszítményét szimmetrikusabbá alakítandó »AI« monogram látható: egyenes, íves és pontozónyomokból kialakítva, illetve díszítve. A balta felülete erősen korrodált. Lehetséges, hogy vízből vagy erősen vizes helyről került elő. Oldalai remekül mutatják az acél szerkezeti vonásait, a kovácsolási műveleteket. Készítési ideje feltehetően a XVIII. század vége, XIX. század eleje." A gránatalmávsá, mint díszítőelemmel már többször találkoztunk. Kultusza a reneszánszban, fólcént Itáliában virágzott, az olaszkorsóval és a növényi ornamentikával együtt gyorsan elérte hazánkat is. Az egyházi űrasztali térítőkön az úrihímzés kedvelt és széles körben elterjedt motívuma, mellyel éppoly gyakran találkozunk festett bútorokon, mennyezeteken, kályhacsempéken, mint mézeskalács-ütőfákon (BALOGH 1967, EMBER 1981). A szív •. ^ ••.•"•'•'•'• • •'• A szív a népművészet kedvelt motívuma. Leggyakrabban indadísz vagy virágtő alján mintegy tő, vagy edény szerepel. A népművészetben ismert alakját a gótika idején kapta, Magyarországon XV. századi sodronyzománcos ötvösműveken szerepel. Elnépiesedése a XVII. századtól kezdődik. A XIX. században általánossá válik, elsősorban szerelmi ajándékokon (HOPPAL 1978, K. CSILLÉRI 1982). 1792-ből származik az az irattöredék - egy 400. Vasvári céh legényrendtartásának címlapján virágcserép felett barokkos szívmotívum. 1792. Vasvár. VHM96.1.1 219