Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

397. Takâts András sárvári csizmadia vándorkönyvében a helyi céh 1630-ban készített pecsétjének lenyomatán: csillagok és félhold. VaML. Vándorkönyvgyűjtemény I. doboz 20. szám A múlt század nyolcvanas éveiben került Burich Gyula kissennyei lakos ajándékaként a Nemzeti Múzeumba egy kerek, sárgaréz lappal és rövid, hasábos, átlyukasztott nyéllel ellátott pecsétnyomó, melynek átmérője 3, magassága pedig 4 centiméter. Leírókartonján a következő szöveg áll: „Lapján bevésve nagy patkó (mellette) jobbról-balról egy-egy kerék, felette ló alakja és 1624 évszám. Közben virágos ágak. Valamely patkolókovács céh pecsétnyomója." Annyit tehetnénk hozzá e rövid leíráshoz, hogy ötvösmester semmiképpen sem készítette a pecsétnyomót, s az sem biztos, hogy a XVIL századból való. Sokkal inkább arra lehet gondolni, hogy talán egy elveszett pecsétet pótolhattak később egy falusi, feltételezhetően analfabéta kováccsal, ugyanis a pecsét körirata csupán imitált szöveg. A rajta szereplő lovacska figurája viszont kifejezetten bájos. Erre az ábrázolásmódra szokták a magas művészet kutatói a „primitív" jelzőt jobb híján ráakasztani, holott a népművészeti alkotás szó ez esetben jobban megfelelne. Ez a pecsétnyomó nem áll példa nélkül. Vasvárról is ismeretes egy, városi jelképeket is magába foglaló hasonlóan naiv alkotás. \ r398. Kovács céh 1624-ben készült pecsétnyomóján lovacska alatt patkó, két oldalán küllős kerékből tűzvirágok nőnek ki. Körirata naiv betűutánzat. Kissennye. MNM. Újkori Osztály 62/1881 A bognárbalta díszítése Ismeretlen mestertől származik az a gyönyörűen díszített bognárbalta is, mely Koszorús Ödön ikervári gyűjteményének remek darabja. Kissé más alakú, de díszítését tekintve hozzá igen közelálló 1818-as évszámmal bíró, Veszprém megyéből származó szekercét publikál Malonyai Dezső a Magyar nép díszítőművészete című kötetének 336. oldalán. A Pusztacsórói csere által gyűjteménybe került baltának szakszerű leírását is elkészítette Koszorús Ödön, melyet érdemes közzétenni: „Hicceléses módszerrel készített, nagyon gondosan díszített famegmunkáló szerszám, talán mesterremek. Jobbkezes kiképzésű. A penge a köpü alsó vonalától visszalépő sekély nyakból lefelé erősebben ívelődik. A köpü felső vonalától pedig hegyesebb szögben ívelődve emelkedik. Felsőbb csúcsa előrrébb áll, mint az alsó, ezért a penge éle előredőlő és asszimetrikus ívű, de ez a használatból is eredhet. A köpü belvilága íves vonalakból felépülő patkó keresztmetszetet mutat. A penge felőli ívben jól kivehető a hiccelési repedés. A balta foka felül, jobb oldalon és alul díszített, egyenes vágóval készített díszítménnyel. Az alsó és felső perem ábrázolása megegyező. Két hosszú, párhuzamos vonal közé zárt nyolc-nyolc csúcsára állított négyzetrács fele - mely lényegében hullámvonalat alkot - adja ki a díszítményt. A fok jobb szélét négy különböző mélységű barázda díszíti, amely a köpü oldalának díszítményalapját is adja. Erre épül rá egy »A« betűre emlékeztető életfa, amely egyenes, félköríves és pont beütésekből keletkezik. Külön mesterjegy beütése nincs. A köpü nyak felőli felső átmenetébe »V« formában hat pontot ütöttek. A penge két egyenesszárú életfa, vagy gránátalma motívummal díszített: az egyenes vágónyomokból szárak, az 218