Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

393. Kőszegi ötvöscéh articulusának bőrkötésű címlapja, rajta késő reneszánsz ornamentika, 1737. JMM56516Í 394. A Szombathelyi Gombkötők Céhpecsétje. 1641. SM 63.24.1 tyás budavári reneszánsz palotájában az 1480-as években már otthonossá válik. Ettől fogva sűrűn jelenik meg a legkülönbözőbb emlékeken ez a motívum, mely a XVII-XVIII. századi kéziratokon, mennyezeteken, festett bútorokon, ládákon, térítőkön, kályhacsempéken, könyvtáblákon tanulmányozható. A városi mesterek kezén sokáig az eredeti olasz vonalvezetés tisztaságában ék. Szerkezeti elemei: a szegély hullámvonalú virágos indája, a középmező sarokkitöltései és középdtszei; az utóbbiak középtengelyre felépített, szimmetrikusan kiképzett omamentumok (BALOGH 1967). Ezzel csaknem megegyező szerkesztési elvvel és ornamentikával találkozhatunk egy régi kőszegi könyvkötésen is, az 1737-ben készített kőszegi ötvösök barna bőrkötésű aranyozott céhszabályzatának borítóján. A céhkorsó . , „A czéhkorsó - olvashatjuk - ... olyan sajátságos korsó, melyből bizonyos ünnepélyek, pl. czéhlakmározások, czéhláda átvitele, czéhmesterválasztás, remekeltetés, felszabadítás alkalmával isznak a mesterek és illető legények" (CZUCZOR-FOGARASI 1864). A céhedények a céhek különféle összejövetelein jelentős szerepet játszottak, és nemcsak kizárólag a lakomázás és ivás gyakorlati célját szolgálták, hanem ezen túlmenően az együvétartozás, a társas szellem szertartásos szimbólumaivá is lettek (NAGYBÁKAY 1965). Számunkra azért is fontos a céhkorsó, mert míg a többi tárgyi emlék - pecsétek, ládák, zászlók, céhtáblák - formáikban, motívumaikban, ábrázolásaikban és egész megjelenésükben igen sok nemzetközi vonást is viselnek magukon, addig a céhkorsó helyi sajátosságaival, népi díszítő motívumaival, nemzeti nyelvű felirataival, mint a fazekasság terméke, elsősorban néprajzi szempontból érdemel figyelmet (NAGYBÁKAY 1965). Ezek a céhkorsók többnyire a Dunántúl északi részérói származnak, az egykori királyi Magyarország Veszprém és Zala megyéiből, ahol nem volt török megszállás. A zöld mázas, domborműves jelleg összefügg a kályhássággal. A bor kitöltésére alkalmas kancsóforma már a középkorban megvolt, mázatlan felületét vörös földfestékkel élénkítették, az ünnepi italnak való edényt pedig a máz megismerése után mázassá, fényessé, díszessé tették (KRESZ 1991). A gombkötők >iv . T : ! • . : A magyar ruhaviselethez nélkülözhetetlen gombkötőidé igen tekintélyes, sajátosan magyar - másutt ismeretlen - mesterség volt. Céhkorsójukon jellegzetes késztermékeiket ábrázolták a fazekasok: díszes zsinórokat, vitézkötéseket, díszkötéssel bevarrt gombokat. Érdemes idézni, hogy 1829-ben a kőszegi gombkötő céhbe mesterremeket készítő János István „táblalegény" milyen feladatot kapott. „A Nemes Magistrátus végzése szerént ... a következendő Mesterdarab adatott fel: 1-ször. Ezen mustra szerént egész 216