Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Gráfik Imre: Vas megye – történelem, táj és ember

után, a protestánsok üldöztetése idején, főként Stájerországból újabb német családok csatlakoztak. Az első világháborút lezáró békekötések utáni határrendezés során a német lakosságú falvak többsége Ausztriába került. A mai Vas megyében a történeti Magyarországon egykor Vas, Sopron és Mosonvármegyék Hienczeknek is nevezett németajkú lakosságából a Kőszeg környéki falvak maradtak, s dél felé haladva található még néhány szórvány németlakta település. Más a történelmi háttere és előzménye Vas megye horvát nemzetiségű lakosságának. Az egykori Vasvármegye északnyugati részén egyes falvakban teljes egészében, illetve többségében, más településekben német vagy magyar ajkú lakosság közé ékelődve élnek horvátok. A történeti hagyomány szerint a XV-XVI. század folyamán telepítették be őket. Ősi hazájuk a Balkán-félsziget volt, ahonnan - csakúgy mint Magyarország más vidékeire - a török elöl menekültek. A Vas megyei horvátok többségét a Batthyányiak telepítették le uradalmaikba, illetve birtokaikhoz tartozó falvakban. Az egykori feltételezett származási helyükre utaló vízihorvát, valamint az új hazát adó tartomány nevéből származtatható gradistyei megjelölés valójában egy nyelvi és kulturális szempontból többé-kevésbé egységes népességet jelöl, melynek zöme a trianoni békeszerződések következményeként ma az ausztriai Burgenlandban él, kisebb része pedig a mai Vas megyében a nyugati határszélen található falvakban. A Vas megyében élő nemzetiségekkel kapcsolatban feltétlenül meg kell említenünk, hogy nyelvi szempontból mindegyikük egy archaikusabb, régiesebb változatát őrzi anyanyelvének. Ennek magyarázatát a kibocsátó anyanyelvi közösségtől való évszázados eltávolodás, illetve elszigeteltség, s az anyanyelvben idólcözben végbement irodalmi és nyelvi újítások, fejlődések ismeretének hiánya adja. Mindez természetesen megnehezítette-megnehezíti nemzetiségi identitásuknak, nemzetazonosságuknak anyanyelvi síkon való megjelenítését. Az évszázados együttélésen és egymásrautaltságon túl talán ez is közrejátszhatott abban, hogy az első világháborút követő, s Vas megyét is érintő határmegállapító bizottsági meghallgatások során a nemzetiségi lalcosságú települések közül több határozottan kinyilvánította Magyarországhoz való kötődését, ragaszkodását. E hűség államigazgatási, vármegyei hivatalos elismerését dokumentálja a Szentpéterfának 1923ban adományozott „Communitas Fidelissima" névvel való kitüntetés, mely természetesen vonatkozott a többi érintett falura (Felső- és Alsócsatár, Olmód, Magyar- és Németkeresztes, Kis- és Nagynarda, Pornóapáti, Horvátlövő) is. Vas megye magyar népességének legrégibb és megszakítás nélküli, s néprajzilag is leginkább megkülönböztethető történetitáji s egyben néprajzi csoportja az Őrség. Első néprajzi leírását Kulcsár István ösztönzésére Nemesnépi Zakál Györgynek köszönhetjük 1818-ból (MÉSZÖLY 1917 és TÓTH 1970). Lakói öntudatosan a honfoglalás utáni őrállók egyenes leszármazottainak tartják magukat, s a történeti, nyelvészeti adatok, továbbá az évszaki