Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Nagy Zoltán: Népművészet céhtárgyakon és mesterműveken

34l. Mézeskalács ütőfa. Kardforma, markolatán bárányfejjel. Körmend. RHM 80.871.1 342. Ötvös ezüst hitelesítő jegy, szőlőfürtös, szőlőleveles motívummal Kőszeg. JMM 56.134.1 Az élelmiszer- és vegyipar területén tevékenykedő céhek közül mézesbábos (bábsütő) céh Vasvármegyében nem alakult, bár mesterek működtek itt már a korábbi évszázadokban is. 1828-ban legalább 8, míg 1876-ban biztosan 30 mester tevékenykedik városainkban. Mivel Bécsnek 1547, Pozsonynak 1687 óta volt céhe, így a Vas megyeiek vonzáskörzetükhöz tartozhattak. Fém- és fémfeldolgozó iparhoz tartozó mesterségeket számba véve azt tapasztaljuk, hogy a kovác^knak 1762-ben 13, 1817-ben pedig csak 9 céhe van, melybe a városi központ körül néhány tíz kilométer távolságból járnak be kántorgyűlésre a mesterek. 1828ban nyilvántartottak 229 mestert. Két orsókovácsot, egy szerszámkovácsot, három szegkovácsot is összeírtak 1876-ban a 6l9, ekkorra már zömében falusi kovács mellett. A lónak, mint igásállatnak az elterjedése, a faekét felváltó félvaseke „nádalása", a szekerek fémrészeinek kovácsmunkái, különböző szerszámok készítése a falvakban igényelte a míihelyeket, amikből megyeszerte ma is találunk még néhány működésképes, teljes felszereléssel ellátottat. Késes céh nem alakult, a mesterség egy-egy képviselője a XVIII-XIX. századtól napjainkig valamely városunk lakója. 1762ben, 1817-ben, 1828-ban és 1876-ban is volt egy-egy belőlük. Lakatosoknak, kik a kovácsokénál finomabb munkát végeznek, a XVIII. század közepén 3, a XIX. század elején úgyszintén három céhük van, 45 mestert foglalkoztatva. 1828-ban ez a szám 29, míg 1876-ban kétszer annyi mestert, 81-et tartanak nyilván. Órás — valójában lakatos - mesterekről is van a korábbi századokban tudomásunk, akik ekkor főleg a várak toronyóráit reparálják. A XIX. században már a polgári otthonokban is elterjedt a díszes időmérő szerkezet, az asztali, vagy falióra, melyet nemcsak javítanak, de készítenek is. Céhük Kőszegen alakul. 1828-ban 6, míg 1876-ban 20 órás működik a megye területén. Az orgonakészttés speciális mesterség. 1828-ban 1, míg 1876-ban 2 mester űzi ezt a templomi szertartások számára fontos hangszerépítő tevékenységet. Ötvös (aranymíves) céhe a királyi városnak. Kőszegnek van, bár a megye más városaiban is működik l-l képviselőjük. 1876ban 5 aranymíves-ötvös található a városokban. Aranyozó is van ekkor kettő, aki képkeretek és templomi szobrok, csillárok aranyozásával foglalkozik. A bádogosoknak - kiket régiesen „pléheseknek" is szoktak nevezni - nincs céhük Vas megyében. 1828ban 4, míg 1876-ban a téglaépítkezést követő cserépfedések esőcsatorna-szükségleteinek növekedése miatt, számuk ötszöröződik, 21 mester dolgozik önálló műhelyekben. A harangöntő sem tartozik az ismert mesterségek közé; Kőszegen van az iparnak hagyománya. 1828-ban 1, és 1876-ban is 1 fő foglalkozik templomi harangok öntésével. Puskamíves 1828-ban 5, 1876-ban 1, rézműves lS2^-h2.n 1, 1876-ban 4, cme2ró'viszont csupán 1828ban ismeretes e vidéken. A fém- és fémfeldolgozó iparban működő céhek száma 1762ben 17, míg 1817-ben 15-re változik. A mesteremberek száma 395-ről (1817) 1876-ra 763-ra nő, megkétszereződik. A növek198