Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Horváth Sándor: Tárgyak között

TÁRGYAK KÖZÖTT Elsőként a jeles, név szerint ismert, híressé vált vasi faragókról kell megemlékeznünk. Nem a mai népi iparművészek méltatásának van most itt az ideje és helye, hanem az úgynevezett paraszti faragóké - a régieké: a fúró-faragóké. A gyórvári Ár János 1896-ban született Pinkaszentpéterfán. Felsóoszkai születésű apja a csencsi major juhásza. A fia, Ár János a szombathelyi székeskáptalan pácsonyi juhásza lett. Őrzés közben unalmában nekilátott faragni. Édesapja is faragott: botot, képkeretet. Ő elsősorban zsebtükröt, gyufatartót, botot faragott. De csinált díszláncot is hársfából. Szobadíszeket „rakottyafából, kecskerágítófából" faragott, de legtöbbször dió- és cseresznyefát használt fel. Díszláncai hasonlíthattak a Savaria Múzeumban órzöttekhez. Az egyik ismeretlen helyről származik: az sem kizárt, hogy éppen a győrvári-pácsonyi Ár János keze formálta a középen hasábformára szögletesedó láncszemeket, melyekbe tulipánokat, leveles ágakat és farkasfogakat véstek. A másik lánc lelőhelyeként Szombathelyt tüntették fel. Ez tulajdonképpen „karikás ostor". A nyele három ágból font korbácsot imitál, de csupán három spirálisan megsodrott szálat faragott ki ismeretlen készítője. Ostora ellaposodó láncszemekből áll; a vége makk formájú. Veleméren az 1873-ban született Gyenese Gyula volt jó hírű fa167. Fából faragott díszlánc. SM 59.352.1, hely megjelölése nélkül 99