Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

kisnemesi és paraszti házaival népi építészeti szempontból is egységes képet mutatott, hiszen ezeknek a birtokos nemeseknek látóhatára, Szabó István szavaival élve, „nem lépte át a falu határát, s fából vagy sárból-fából készített házaikban a falu jobbágyainak töredelmes, fáradtságos élete pergett le". (SZABÓ 1969: 106) A XIX. század végére sokan közülük továbbra is viszonylag igen igénytelen életszinten megakadtak, tovább őrizve még hosszú ideig a kisnemesi múltból megmaradt életmódjukat, többüknek azonban sikerült kilépni a jobbágyparaszti szinten megrekedt világból. Akiknek sikerült, azok a századfordulóra módos parasztgazdák lettek. A parasztság különböző rétegei jelentősen befolyásolták a falusi életmód alakulását. A polgárosodó életformát, kultúrát a gazdagodó, vagyonosodó parasztrétegek vették át leghamarabb. Ezek találták meg a legtöbb lehetőségét annak, hogy megszabaduljanak a hagyomány és a paraszti műveltség kötöttségeitől. A vagyontalanabb réteget részben az anyagi helyzete, részben szerényebb életmódja késztette a régi szokásokkal való megbékélésre. A hagyományos paraszti kultúrát és életformát leginkább őrző szegényebb rétegek, az 5-10 holdas kisbirtokosok továbbra is a régi kötöttségek között éltek. A generációkon át örökölt szokásoktól, a régi életritmustól, a hagyományos gazdálkodástól csak évtizedek múltán tudtak szabadulni. Az új igényekhez alkalmazkodó életmód nemcsak rátermettséget, leleményességet, műveltséget, hanem a régi kényelmesebb életformával való szakítást is megkövetelte. Ehhez azonban legtöbb esetben új nemzedékekre volt szükség. Biró Friderika 98