Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

fiókkal együtt" az állványos bölcsők ritka változatát illusztrálja. A fiókban a csecsemő ruháját tartották. Az ilyen bölcsők egyik szép variánsa 1854-ben készült. Zárt deszka oldalát festett tulipánminták díszítik. A virágok fölött olvasható az évszám. A Vas megyei bölcsők többsége azonban dísztelen, festetlen. Abból a házból, ahol éppen kisgyerek volt, nem hiányozhatott a gyermekállószék sem. Az egyszerű padokhoz hasonló alacsony bútordarab lapjába kör alakú nyílást vágtak. Ebbe állították bele a már állni tudó gyermeket, hogy ne mászkáljon el. Az egyszerű szobai berendezést nemcsak egy-egy festett láda, mívesen faragott szék, igényesen megmunkált ágy vagy asztal tette meghittebbé. A falakon függő képek, egy tükör, néhol egy falióra, ritkábban egy-egy szent szobor is a gazdaasszony vallásosságáról és szépérzékéről tanúskodott. A XVIII. század végéről vannak híreink arról, hogy egy-egy kisnemesi család szobájában tükrök, képek lógtak a falakon. A tükör igen becses tárgy volt, így nem csoda, hogy azt mindig felvették a leltárakba. Helye a két ablak közti fal volt. Meggyesen „egy kis tükör", Barkócon egy „ovit tükör" lógott a falon, Hőgyészen „Egy Ábrázatot mutató gömbölű tükör," Csón „Tükör aranyos rámára" is bekerült a lajstromba. Ezekben az időkben azonban ritka volt az a parasztszoba, ahol tükör díszítette a falat. Mint ahogy ritkaságszámba ment az is, ha egy családnak faliórája volt. 1798-ban Fürlincen jegyezték fel egy „régi romlott fa Órát"-t, egy „Falon függő fa órá"-t. Meggyesen 1806-ban egy „fal144. Talpas teknőbölcső. Oldalaiból a pólyát leszorító szalag rögzítésére szolgáló fapeckek állnak ki. SM 60.155.1 145- Festett, virágozott talpas bölcső. Az 1848-as évszámmal jelzett kis bútordarab a legkorábbi datált bölcső a Vas megyei múzeumokban, de- ismereteink szerint - az ország néprajzi közgyűjteményeiben is. SM 60.159.1 95