Gráfik Imre: Vas megye népművészete (Szombathely, 1996)

Bíró Friderika: Az otthon népművészete (lakáskultúra, bútorzat)

146. Füstösház részlete ácsolt ágyakkal. Az egyik ágy előtt székeken nyugvó bölcső, az asztal körül faragott székek, az előtérben játék hintaló. A fény a tolitus ablaknyílásokon szűrődik be a helyiségbe. SZNM-Szalafői lakóház (színes) 147. Füstösház részlete. Az agyagból épített kemencén és a körülötte álló polcon, padon XIX. század eleji főzőés tárolóedények sorakoznak. A kemencepadkán megvetett alvóhely, az előtérben foklatartó látható. SZNM-Szalafői lakóház (színes) 148. Karélyos ívekkel faragott, stilizált szívmotívumokkal áttört széktámla. SM 59.1999.1 (színes) 149. Puhafából fűrészelt, karélyosan ívelt körvonalú széktámla, piros, zöld, fehér festéssel díszítve. SM 59-1993-1 (színes) 150. 1844-ben készült festett láda Örihodosról. SM 66.53-1 (színes) 151. Festett ládafákfáról. SM 87.27.1 (színes) 152. 1842-ben készült festett láda. Közepén kétszínű stilizált szívre egy-egy vázából kiágazó színes virágokkal szegélyezett zöld leveles ág hajol. A láda széleit színes virágok díszítik. A szívben 3-cis szám látható. SM 60.398.1 (színes) ra való avit órá"-t találtak. Paraszti háztartásokba azonban csak a XIX. század második felében kerültek be a faliórák. Rendszerint a tükör közelébe, fő helyre akasztották. Katolikus vidékeken szívesen akasztottak a falakra szentképeket. Dunántúl nyugati sávjában a XVIII. század második felében váltak ismertté a tükörképek és az üvegfestmények. Ausztria és Csehország felől érkezve a század végére szinte elárasztották a katolikus falukat. Hőgyészen ebben az időben „Három metallum meg ezüstözött üveg alatt való kis képek" és „két kis Tökrös kép" díszítette az örökhagyó szobafalát. Bődön „négy üveges apróbb kép réz rámában", a „Szt. Anna Asszony képe", a „Boldogasszony képe", a „Szt Joseff képe" mellett jegyzékbe vettek három színes képet, öt rámás képet és egy feszületet is. Ezek a színes üveges és tükrös szentképek és a színes nyomatok idővel a paraszti lakásokba is bekerültek, rendszerint a padok és ágyak fölött lógtak. Sok katolikus házban a sarokpadok fölötti szegletben, úgynevezett szent sarkot is kialakítottak. Ide fafeszületet lógattak, köré szentképeket aggattak, vagy fa talapzatra Mária-szobrokat, gyertyatartókat állítottak. A protestáns házak belvilágát a puritán egyszerűség jellemezte. Református családoknál egy-egy Kálvin kép, a század végén papírra nyomott bibliai idézet, az evangélikusoknál Luther Márton képe és egy-egy szentkép jelezte a háziak felekezeti hovatartozását. A szoba világítására üvegmécsest vagy gyertyát használtak. Valószínűleg üvegmécses lehetett az a világítóeszköz, amit Barkócon „olajos gyertya tartó"-nak írt le az összeíró. A XVIII. századi jegyzékekben a „drótos gyertya tartó"-t és a „réz gyertya tartó"-t is feltüntették. A hagyományos paraszti lakóházak bútorait az idólí múlásával az egyre divatosabb, és a kor ízlésének leginkább megfelelő berendezések váltották fel. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy egy-egy kedvelt bútor, régi tárgy nem maradhatott továbbra is az új berendezésben. A régiek, a kopottak, a divatjamúlt darabok azonban sorra kikerültek a szobából és a konyhákban, kamrákban másodlagos szerepet kaptak. A kamrákba állított régi padokon ott sorakoztak a különböző cserépedények és a ritkábban használt háztartási eszközök. A festett tálasok szerszámtárolókká váltak, és mindenféle limlomot akasztottak rájuk. A festett ládákban továbbra is vászonneműt, fonalat, régi ruhaneműt tároltak, legtöbbször a kamrákban kaptak helyet, néhol a padlásra kerültek. Az itt felvázolt hagyományos nyugat-dunántúli parasztház belvilága természetesen családonként, falvanként és területenként változó lehetett. Adataink alapján azonban ez a jellegzetes paraszti világ és életmód határozta meg az általunk vizsgált időszakban Vas megye és a vele szomszédos területek népi kultúráját. Az önellátó paraszti gazdálkodáson alapuló életforma jóllehet egészen a XIX. század végéig szilárdan tartotta magát területünkön, a századfordulóra felbomlásnak indult és az azt követő évtizedekre alapjaiban el is tűnt. A XVIII. században és a múlt század 96