Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

51 JEČMEN kengyeien (goužejka) keresztüi dugott nyakszeggel (klin) csatlakozik. Szintén két tehenet fognak a hosszú járomba (dúgi djáren) a boronálásnál. A boronálásnál és szántásnál egy tehenet is befoghatnak egyes járomba (mali djáren). (-»borona, -»boronálás, -»fogat, -»szántás) JASLI (djùslï) — So v -»hlevu večinoma lesene, od 70. let pa tudi cementne, govedo so privezovali z vrvjo (štrik) ah verigo (lune). -»Krmo pokladajo živini v leseno konto (škatiilo), postavljeno v jasli. jászol — Az -»istállóban többnyire fából, az 1970-es évektől cementből is készül. Az állatok kötéllel (sírik) vagy lánccal (lánc) vannak hozzákötve. A -»takarmányt faládában (skatüla) teszik a jászolba (djásli). JASLICE (betlehem) — Obešene okoli vratu, je nosil eden od -»božičnih kolednikov. Izdelane so bile v obliki cerkve, in sicer iz lesa ali trdega papirja. Na sprednji strani je bila velika odprtina, skoznjo je bil viden prizor Jezusovega rojstva. Figure so bile lesene ali iz mavca, pobarvane ah kaširane. Notranjost je bila lahko razsvetljena s svečo ali z žarnico na baterijo, ki so jo koledniki prižgali pri vstopu v hišo. betlehem — Az egyik -»betlehemes nyakába akasztva hordta. A templomot utánzó betlehem (betlehem) fából vagy betlehem kartonból készült. Az elején lévő nagy nyíláson át Jézus születése látható. A figurákat fából vagy agyagból mintázták és festették vagy kasírozták őket. A betlehem belsejét gyertyával vagy elemlámpával világították meg, amit a házba lépéskor gyújtottak meg vagy kapcsoltak be. JEČMEN (gečmen) — Sejejo ga spomladi po -»krompirju, -»repi ah prahi (-»kolobarjenje), kuhajo ga kravam in prašičem. Do konca prve svetovne vojne so pogosto jedli ječmenovo pšeno (oguljeni gečmen), ješprenj (rič). — V 19. stoletju so ga uživali tudi Madžari, ki sejejo ječmen jeseni, (-»kosa, -»oves) árpa (lat. Hordeum) — Tavasszal, -»burgonya, -»répa után vagy parlagba (-»vetésforgó) vetik, teheneknek és disznóknak főzik. Az első világháború végéig gyakran ettek árpakását (oguljeni gečmen), árpagyöngyöt (rič). A magyarok is ették a 19. században, akik az árpát (gečmen) ősszel vetik, (-»kása, ^zab)