Mukicsné Kozár Mária: Magyarországi szlovének néprajzi szótára (Szombathely, 1997)

AJDA 14 AJDA {dîna, dèjna) — Pridelovali so jo do 60. let tega stoletja, in sicer dve vrsti: sivo (törsko) ajdo za prehrano ljudi in pašo čebel (-»čebelarstvo) ter zeleno (divdjo) ajdo za živinsko krmo. Sejali so jo na začetku julija v rženo strnišče, poželi pa konec septembra. Zrnje so ophali v kašo v leseni ročni stopi (-»bar) ali lesenem ročnem mlinu z dvema lesenima kolutoma (mlin za dino, bér). V moko so mleli v mlinu (Dolnji Senik, Gornji Senik). — Ajda je imela med žiti pomemben delež po vsem Slovenskem. Madžari sojo gojili predvsem v zahodnih in severnih krajih in ponekod v Transilvaniji, (-»kaša, -»zlevanjke, -»žganci) mlin za dino hajdina (lat. Fagopyrum vulgare) — Két fajtáját termesztették az 1960-as évekig: a közönséges (törska dína — lat. F. esculentum) hajdinát emberi táplálkozásra és méhlegelőnek (-»méhészet), a tatár pohánkát (dívdja dína — lat. F. tataricum) pedig állati takarmánynak. Julius elején vetették rozstarlóba és szeptember végén aratták. A magot famozsárban (-»muhar) vagy keményfa korongpárral dolgozó kézimalommal (mlin za dino, bér) hántolták kásává. Lisztté malomban (Alsószölnök, Felsőszölnök) őrölték. —A hajdina a szlovéneknél jelentős helyet foglalt el a gabonák között. A magyarok elsősorban a nyugati és az északi vidékeken, s néhol Erdélyben termesztették, (-»gánica, -»kása, -»málé) Lit.: Madáchy Károly: Pridelovanje in uporaba ajde pri Slovencih v Železni župamji. (A hajdina termesztése és felhasználása a Vas megyei szlovéneknél.) In: EJSM 2. Budimpešta, 1977. 143-149. p. ANDOVCI (Àndovci) — Najmanjša slovenska vas, 10 km od -»Monoštra, s 77 prebivalci (1990). V listinah je prvič omenjena 1. 1538. Prebivalci so bili do srede 19. stoletja podložniki monoštrske