Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)
Az egyes töredékek leírásánál, ha a kerámia felülete igen kopott volt, minden esetben utaltam arra, hogy ez nem az eredeti felszín, az edény valódi megjelenését nem tudjuk rekonstruálni. A körmendi leletegyüttesnél ugyanazt a jelenséget tapasztaltuk, mint a rábahídvégi daraboknál, amelyeknek agyag alapanyaga olyan mértékben lepusztult, hogy azt csak a hosszú ideig vízben ázással tudtuk magyarázni. A rábahídvégi lelőhely közvetlenül a Rába partján feküdt, a körmendi település kissé távolabb, de a Rába hatalmas árvizeit ismerve biztosak vagyunk abban, hogy itt is a víz okozta az edények eredeti felületének csaknem teljes eltűnését. A körmendi Várkertben feltárt leletanyag egymástól jelentós távolságban fekvő hulladékgödrökből került eló, ezek alapján olyan települést kell feltételeznünk a területen, amely több mint száz méter hosszúságban húzódhatott a Rába egykori partján. A leletegyüttes jellege a Lasinj a kultúra korai szakaszára utal, de némileg különbözik az eddig megismert hasonló típusú leletanyagoktól. Legjellegzetesebb kerámiatípusának, az egyfülű, élesen profilozott, magas és homorúan behúzott alsó testű korsónak legközelebbi párhuzamait Szlovénia közölt hasonló korú leletegyütteseiben találjuk meg 29 , (ó.fényképes tábla balról).
