Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)

Hogy a legkésőbbi lengyeli leletanyag volt-e képviselve a séi településen, ma még (vagy már?) nem tudhatjuk. Elképzelhető, hogy helyenként a település lepusztult részein - igen. Ma már csak azt tudjuk bizonyosan, hogy a korai Lasinja kultúrának volt települése a területen, és ennek biztos nyomai maradtak meg. A feltárt Lasinja lakóház kerámiaanyaga nagyon kevés, csak néhány edénytípus rekonstruálására ad lehetőséget. Megjelenik a felül kiszélesített, vízszintesen levágott peremű táltípus, amelynek korábbi példányaival a késői lengyeli leletanyagban találkoztunk. Legnagyobb számban a jellegzetes, éles törésvonallal behúzott peremű, bütyökdíszes tálak töredékei kerültek elo, ezeknél nem láttuk a másutt gyakori karcolt vonalas díszítést az edény peremén. Néhány füles oldaltöredék és szalagfül töredék utal a füles korsók típusára, egyetlen talpcsó töredék pedig a magas csótalpas edények használatára. Megjegyezzük, hogy a néhány megvastagított hasfalú töredék emlékeztet a hasonló módon kialakított késői lengyeli leletekre. A kerámiák anyaga nagyon durva, az agyag nagyméretű kavicsokkal soványított és általában téglavörösre égetett. Előfordul azonban vékonyabb falú, jól iszapolt agyagból készült kerámia is, ezek általában a díszített darabok. A díszítés vékony karcolt vonalakból álló vonalkötegek egymást fedó sora, ahol a vonalkötegeket olykor fogazás is kíséri. Egy szórványleletünkön fogazás helyett mélyen benyomott pontsorok emelik ki a karcolt vonaldíszt. A kis leletegyüttest az eddig ismert magyarországi párhuzamok

27 alapján a Balaton-Lasinjakultúra I. szakaszába soroljuk.