Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)
Új típus a függőleges állású fülekkel ellátott fazekak, korsók típusa, ezekről azonban keveset tudunk, mert a feltárt töredékek csupán az élesen vágott vagy lágy profilú edénytestról és a szalagfülek elhelyezkedéséről adnak képet, de nem adnak lehetőséget a teljes edények rekonstruálására. Néhány példányban fordult eloegy talp felé erősen karcsúsított edénytípus (korsó vagy csupor?), melynek jellegzetes testkonturját majd korai Lasinja anyagunkban fogjuk viszontlátni. Megemlítjük még egy sima, átfúrt gombos fedotípus megjelenését és az itt feltűnő szűróedényt is, amely csaknem valamennyi késői lengyeli anyagunkban megtalálható. Az edénydíszítés néhány változásáról is szólunk még. A jellegzetes bütyökdíszítés átalakul: lassan eltűnnek a belülről kinyomott bütykök, és helyettük magas, tömör, nyaktaggal ellátott bütykök jelennek meg. Előfordul a lapos, ovális alakú bütyökdísz is. Gyakran alkalmaznak az edénytesten mélyített díszítést: perem alatti körkörös benyomkodast, a peremszélen bevagdosott gyöngyözött díszítést (ez például a kisunyomi késói lengyeli kerámia legáltalánosabb jellemzője), az edény hasi részén benyomkodott, bevagdosott mintasort, vagy vékony, vonalas karcolásokat az edény alsó felén és a pereme alatt. Találtunk olyan fazéktöredéket is, melynek hasi részén mélyített vonalakból álló többsoros rombusz díszítmény foglalt helyet. A többszínű edényfestés fokozatosan eltűnik, de kis számban megjelenik a fekete festés, az előforduló néhány festett kerámiatöredéken az agyag alapszínén sávos fekete festéssel. Az edények technikai kivitelezéséről általában elmondhatjuk, hogy az agyag alapanyag kaviccsal kevert, igen durva felületet ad a kerámia zöménél, ugyanakkor találtunk nagyon finoman kidolgozott, fényezett felületű, sötétszürke illetve fekete kerámiát is. Az ismertetett késói kerámiacsoport sok rokon vonást árul el a nagyon alaposan feldolgozott és periodizált morva festett kerámia II. szakaszának anyagával. A rokonságot kerámiaformákban és a díszítés változataiban is nyomon követhetjük 26 . Egyébként is megjegyezzük, hogy a séi település anyagát - véleményünk szerint - a legtöbb szál a morva festett kerámiához fűzi, bár edényfestése teljesen önálló, sajátos mintakincset hozott létre. Azt is látjuk azonban, ha Vas megye összegyűjtött legkésőbbi lengyeli leletegyütteseit áttekintjük, hogy a séi település későinek nevezett leletcsoportja nem ezek körébe tartozik. A séi település utolsó lengyeli periódusában még csak egy-egy típus jelenik meg, amelynek kialakult változatait már nagy számban találjuk meg például a kisunyomi település lengyeli leletanyagában. Az egyszerűség kedvéért az időbeli különbségek érzékeltetésére így fogalmaznék: a séi település időben ott végződik, ahol a kisunyomi település élete megkezdődik. 57
