Károlyi Mária: A korai rézkor emlékei Vas megyében (Szombathely, 1992)

Szórványokról lévén szó, az újperinti leletanyagban fellelt késői lengyeli (Újperint I) edénytípusokat csak röviden próbáljuk összegezni. Az eddig vizsgált leletegyüttesek kerámiáinál tapasztalt kettősség: az edények lágyan hajló valamint kemény, éles törésvonalakkal kialakított testkontúrjai az újperinti leletcsoportnál is megtalálhatók. A széles szájú fazekak ebben a két változatban fordulnak elő: gyenge S profillal, a nyakban elhelyezett fülekkel vagy tölcseresen kihajlo nyakkal, éles hasi törésvonallal, a peremből induló fülekkel, de szerepelnek fületlen pédányokban is. Az amforák darabjai hengeres nyakkal, éles nyaki törésvonallal, kiugró vállal jelennek meg, a vállon bütyök díszítés vagy függőleges állású kerek fülek. A tárolóedények jelenlétére a nagyméretű oldal-aljtöredékek utalnak, igen hegyes, felálló madárcsor fülekkel. A talpcsöves edényekről több csotalp maradvány tanúskodik. Előfordul a rövid, lefelé szélesedő üreges csotalp, függőleges falú csotalp alacsony és magas változatban is, a magas, lefelé szoknyásán szétterülő csotalp és végül a gyengén harangos talpcso típusa is. Késői lengyeli leletegyüttesünket zárja a más késői anyagokban is megjelenő szúroedény típus és a nyélcsöves agyagkanál típusa. A kerámiák technikai kivitelezését itt is jellemzi a sokszor erősen kavicsos alapanyag, a szürke, gyakrabban világos drapp és téglapiros kiégetési színek. Díszítésre a magas, tömör, csonkakúp alakú bütyköket használják, és az edénytesten körben mélyen benyomkodott gyöngyözött díszítést. Festést két töredéken találtunk, az egyik darab összefüggő vörös festés nyomait, míg a másik foltokban fekete festés maradványait viselte. Az edények felülete itt is sok esetben erősen lekopott, ami a víz pusztításának következménye lehet. Újperinti szórványaink együttesét a néhány darabos kis Lasinja anyaggal (Újperint II) zárjuk, melynek vezető típusa a klasszikus, egy nagy ívben formált füllel ellátott kis korsó. Nagyon jellemző e típusra a domború váll és az éles hasi törésvonal alatt homorúan behúzott, talp felé szűkített karcsú alsó test. Az edény vállán a díszítés is tipikus: a vékony karcolt vonalakból álló háromszögek súrúmotívuma (6. fényképes tábla-jobbról). E jellegzetes Lasinja-profil alapján választottam ki még néhány töredéket, amelyek kis csoportja jelzi, hogy a területen e kultúra életének hátrahagyott nyomaival is találkozhatunk még a további kutatások során. 40