Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

HIEDELEM ÉS HIEDELEMMONDA A BURGENLANDI MAGYAROKNÁL Mint ahogy a fejezet címéből is kiviláglik, most nemcsak a burgenlandi magyar parasztfalvak hiedelemvilágát és hiedelemmondáit szándékozom összefoglalni, hanem az 1961-65 közötti évek folyamán még a hagyományos kultúrájukban bent élő magyarokét. Ez azt jelenti, hogy a paraszti társadalom mellett a majorok társadalmának hitvilágát is, azaz azokat az adatokat, amelyeket már a „Kire marad a kisködmön" с munkámban mutattam be. Annak ellenére, hogy a néprajztudomány - a magyarországi is - ezt a két közösséget eddig szétválasztás nélkül a paraszti kultúrába sorolta be, kénytelen voltam önmagam kutatásai alapján ezeket egymástól elválasztani. A különbség kevésbé mutatkozik meg a mese- és trufaanyagban, de egy rendszeres vizsgálat eredménye azt bizonyítja, hogy a hiedelemanyaguk, sok azonosság ellenére is, lényegesen eltér egymástól. Most, amikor ezt a gyűjteményt az olvasó kezébe adom, beváltom a „Kisködmönben" tett ígéretemet, és megkísérlem a két kötetben közölt hiedelmek és hiedelemmondák társadalmak szerinti csoportosítását. Hangsúlyoznom kell a „megkísérlem" kifejezést, mert a közzé tett anyagban nem egy rendszeres, részletekbe menő hiedelemkutatás eredményeiről van szó, hanem olyan adatokról, amelyeket a közösség tagjai jelenlétemben, de beavatkozásom nélkül, szórakozás jellegű elbeszéléseiből, gyakran azonban komoly, tanácsadásszerű beszélgetéseiből gyűjtöttem össze. Úgy is mondhatnám, hogy nem azt a hiedelemanyagot foglalom össze, amelyet a kutató a múlt homályából erőszakos kérdezgetéssel sajtolt ki, hanem azokat, amelyeknek gyűjtésem idején a mindennapi életben még aktív szerepe volt. Szándékosan említem meg, hogy csak azokról van szó itt, amelyeknek a több éven át tartó kutatásom idején még „valamilyen szerepe" volt. Ezt azért tartom szükségesnek, mert azóta majdnem húsz esztendő telt el és ez idő alatt nemcsak a magyar nyelv használata csökkent szinte a jelentéktelenségig, hanem a gazdasági helyzet, a gazdálkodás formáinak megváltozása következtében, a társadalom belső szerkezete is lényegesen átalakult. Ennek következtében sok hiedelemjelenség fölöslegessé vált. Közben megváltoztak a közös szórakozás formái is, és szinte szemünk előtt kihalt sok hiedelemmonda is. Tudatosan különbséget teszek a hiedelem és a hiedelemmonda között. A hiedelemmonda, gyakran funkcióját vesztett hiedelem, amely már a szórakozáshoz, az elbeszéléshez tartozik. A hiedelmek, azok egysége a hiedelemvilág, szorosan hozzátartozik a közösség mindennapi életéhez, és a mindenkori produkciós kultúrájához is. Ebben hittek. Ez a termelési folyamat szerves részét képezte. Azért hittek valamiben, mert az pszichikailag a fizikai erőfeszítés kiegészítője volt. Az itt közölt hiedelemanyag a kisparaszti, illetve az uradalmi béres közösség mindennapjaihoz hozzátartozott, a két hagyományos közösség életformájának egyik tényezője volt. Ez az életforma megváltozott. A nagybirtok teljes gépesítése következtében a béresek fölöslegessé váltak. Elbocsátották őket. Elhagyták lakóhelyüket, a ma-