Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

csolatos gyűlöletet keltő szándék sem érte ezt el, az antiszemitizmus megragadt a mondaanyagban. Ez a történeti mondaszerű elbeszélés olyan elbeszélőtől származik, aki sohasem volt zsidóellenes, velük szemben semmiféle előítélete nem volt. Úgy is mondhatnánk, hogy ő, mint kiváló elbeszélő, elbeszélte a fiatalkorában hallottakat, amelyek számára csak mondaanyagot és nem az amögött meghúzódó gyűlöletet jelentette. Hasonló helyzettel többször is találkoztam a délburgenlandi tájon belül és a különböző variánsokat sohasem antiszemitáktól hallottam. Többek között a hajdani stájer-magyar határon fekvő Wolfauban (Bolfa, Vasfarkasfalva) is elmondták. Ebben a változatban Rudolf menekülése után a poroszoknál megváltoztatta nevét és ő lett Hindenburg. Hitler volt a törvénytelen fia. Erre azért kerülhetett sor, mert Hitler törvénytelen születéséről a második háború alatt, de ma is még sokszor esik szó. Kérdésünk tisztázásánál meg kell említenem, hogy a zsidóellenes, avagy egyáltalán zsidókkal kapcsolatos elbeszéléseket antiszemitáktól nem hallottam. Ha ezeknél ilyen irányba terelődött a szó, elbeszélés nélkül, csak gyűlölettel nyilatkoztak. A történetek elbeszélői gyűjtésem idején (1961-65) egy személy kivételével hatvan éven felüliek voltak, azaz olyanok, akik még az önmagábazárkózott szellemű falu hagyományos kultúrájában nőttek fel. Abban az időben élték át gyerekkorukat, amelyben a szellemi-, de a különböző politikai ideológiákon alapuló áramlatok is még Magyarországról jöttek, azaz az akkori magyar életformából fakadtak. Ezek közül a zsidóellenes agitáció volt a legaktívabb, amely azonban mégsem vezetett megsemmisítő szándékú gyűlölethez. A szegény zsidó itt nem volt ismeretlen. A házaló vándorárust ismerték minden faluban. Sohasem fogadták ellenszenvvel, de idegen volt. A közösségen kívül álltak azok a személyek is, akik ugyan a faluból származtak, ott is nőttek fel, ott volt rokonságuk, de születésüktől fogva vagy gyerekkori baleset következtében nyomorékok voltak. Ha a testi hibát csecsemőkorban vették észre, a gyerek igen gyorsan meghalt. A halálozási anyakönyvek meglehetős nagy számban tartalmaznak adatokat, amelyek szerint kisgyerekek tüdőgyulladásban haltak meg. Több esetben nyílt választ kaptam a haláleset okáról. „A bába megmonta, hogy a gyerek nem ép. Miccsinállunk? Asztán télen véletlenül nyitvamaratt az ablak." A közösségen belül született gyerek sohasem fordul elő a trufákban, erről nem beszéltek tréfásan avagy gúnyolódva. Testi vagy szellemi hibás gyerek születésétől nagyon féltek. Ha az ilyen csecsemőkorát túlélte, az egész család szenvedett miatta. A szülők és az egészséges gyerekek is. Feltűnően nagy az olyan hiedelemmondák száma, amelyek a kicserélt, a váltott gyerekre vonatkoznak, de részben a megnyomás hite is ebből a félelemből fakad. Ez számunkra azt jelenti, hogy nem a nyomorékról, hanem a nyomorékság megakadályozásával kapcsolatos hiedelemről beszéltek csak. A majorokban egyetlen nyomorék gyerekkel sem találkoztam, a falvakban is csak kevéssel. Ezeket a közösség mindig kizárta. A falutársadalom peremén éltek. Sajnálva lenézték őket. Ez elsősorban a testi hibásokra vonatkozik. Szomorú példát találunk erre a púpossá vált Gaal József elbeszélő életének összefoglalásánál. Akiknek szellemi hibájuk volt, sokkal szomorúbb sorsra jutottak. Főleg akkor, ha a gyerekek, a félig-meddig felnőtt fiatalok bosszantásaira, gúnyolódá93