Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

közösségük peremén éltek. Ugyanaz a trufa az ő szájukból, az ő hangsúlyozásuk szerint nem hangzott cigányellenesen. A paraszti lakosság tagjai mindig azt igyekeztek kihangsúlyozni, hogy a cigány nem ember. Hallgatóik is ezen a véleményen voltak. Tájunkon belül a cigányok a hiedelemmondákban ritkán, inkább a trufákban fordultak elő. A táj elbeszélésének szintén jellegzetes alakja a zsidó, aki különböző beállításban az elbeszélésanyagban sűrűn szerepel. Hogy ez avval függ-e össze, hogy az első világháború előtti osztrák-magyar határ mellékén, nem a falvakon belül, hanem a korábbi feudális főúr birtokán, a mai Burgenland északi részén hét ilyen telep volt, a déli részen, a mai Délnyugat-Magyarország területével együtt, további öt vagy talán avval függ össze, hogy időről időre mindig antiszemita agitáció hatott, - nehéz lenne megválaszolni. Az a tény, hogy itt is előfordulnak olyan zsidókkal kapcsolatos trufák, amelyek egész Európában elterjedtek, arra ad választ, hogy e vallás tagjait is idegeneknek, a hagyományos paraszti közösségben idegennek tekintették. Életformájukat nem ismerték, nem is érthették meg, és ezt az idegenkedést trufák formájában fejezték ki, amelyek néha a drasztikusság határát is túllépték. Kétségtelen az is, hogy a múlt század végi magyarországi antiszemita uszítás is hatott. Erre bizonyságul szolgál az a Rudolf trónörökös személyéhez kapcsolódó mondakör, amelynek elbeszélései mind a három nyelvcsoportnál általánosak. Ezeket a szöveggyűjteményben összefoglalóan ismertetem. Hermann Antal írt erről a mondaanyagról az Ethnographia 1916. évfolyamában. „Rudolf királyfi a mondában" címmel foglalta össze az ezzel kapcsolatos mondákat, mesemondákat és újságcikkeket. Anyagát az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi részéből gyűjtötte össze. Összefoglaló eredményei arra vonatkoznak, hogy Rudolf nem halt meg, hanem apja elől elmenekült és majd egyszer visszatér. A változatok sokaságát itt nem részletezem. Ernst von Dombrowsky közölt hasonló mondaanyagot Grácban 1915-ben megjelent munkájában. (Jagd- und Schlachtfelder. 106. о.) Az ő változatában Rudolf Oroszországba menekült, ahol hadsereget toboroz, hogy a magyarságot kiirthassa. A Burgenlandban talált változatokban a Hermann által közölt mondákkal való kapcsolatot találjuk meg. (Ez arra is figyelmeztet minket, hogy a burgenlandi nyelvcsoportok elbeszélésanyagában még máig is megmutatkozik a hajdani magyar hatás, amit a hagyományos kultúra sok más egységében is világosan felfedezhetünk.) Mint ahogy Hermannál, úgy az általam találtakban is mindig feltűnik a zsidó és méghozzá szándékos negatív beállításban. Az egyes szövegeket a szöveggyűjteményben felvételeim sorrendjében közlöm, itt azonban az áttekinthetőség érdekében az egyszerűbb formákkal kezdve úgy adom közre, hogy végül is megláthassuk, az egyes motívumokból, hogyan alakult ki összefüggő elbeszélés. Itt nemcsak a burgenlandi magyar parasztfalvakból nyert anyagot közlöm, hanem azokat a majorokból származókat is, amelyek már 1985-ben a „Kire marad a kisködmön" с könyvemben megjelentek. A tájon belül élt, bizonyos mértékig ma is él, egy verbális antiszemitizmus, ami azonban nem megy át kiirtó szándékba. A zsidó lakosság itt szorosan együtt élt a más vallású lakossággal. A szegény házalókat emberként ismerték meg, a gazdaggal pedig nem kerültek kapcsolatba. Ezzel magyarázható meg, hogy az antiszemita agitáció hatása itt nem váltott ki gyűlöletet. A Rudolf királyfival kap92