Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Harmadnap a gyémántkendert. De, hat nem tutta egész bisztosan, hogyhát micsinál ez, hogy megtuggya menteni. Na, jó van. Megmaratt a kirájná ű tovább szolgálatba. Kirájnak vót egy szép lánya, hát az most már féhezadó vót. Kiráj kihirdette, hogy a legvitézebb királfinak, nohát, akik a legvitézebbek, annak dobgya a kirájlány az aranyalmát. Az lesz a kiráj, a jövendőbeli. Hát gyüttek kirájfiak, királok, hát minden. De bizony egyse, egynek se teccett, egy se teccett a királkisasszonnak. A disznóólak körű vót egy rossz gebe. Egén sovány bőrbe vót. Eccecsak az egér odamegy: „Ászt a gebét, aszongya, fogd meg." Hát ü megfogta. Az egér adott neki ekkis szerszámot. Meg, megrázta a kézíve. Hát ezüstszerszám vót. A lóbú meg táltos lett. Hát akkor a legény fölüt a lóra. Az egér szerzett neki királi ruhát. Maga is egészen királfi lett. Nahát ü is beállott a versenzők közi. Nahát a kirájlány mingyá őt foglata vóna le, üneki akarta az aranyalmát anni. Az onnan meg ement. Táltoson elugratott. Megin megrászta magát, levetkőzött. Úgy volt, mint előbb. Egy rossz gebe lett belőlö, magából meg egy rossz háziszolga. Második nap akkor má aranynyerget, aranyszerszámot kapott a táltos, a fijú meg aranyruhát. Megin íjjárt. Na, hát harmadik nap akkor már gyémántot. „Nahát a hercegfijak mind: „Ki legyen ez?" Hát ellett a nyertes. Itt mast nem tudom tovább észt kifejezni. Osztán a táltos még a menyországba is ment. Fövittö. Nem tudom, hány véka parazsat köllött neki anni, mermá a zab kevés vót. Utóbb parázs is kevés vót. Követet, hogy enni akar a lova. A combgyábú vágott ki húst. Nekiatta. Asztán, így ... 199. A CIGÁNY ÉS A MARHAVÉSZ Nagy legény vót a cigány. Hát üneki van három tehene. Dicsekedett vele mindenhun: íj jen gazdag ember, meg ojjan gazdag ember. Hát asztán gyütt egy marhavész. Megdöglött a cigánnak egyik tehene. Hát aszmonta a cigány: „Ott döglik, ahun van." Egy darabra rá, megdöglött a másik tehene is. No, akkor a cigány aszmongya: „Jut is, marad is." Kettőbű még egy maratt. Mikor a harmadik is megdöglött, akkor aszmonta a cigány: „Na, hála legyen az Úristennek, megszűnt a dög." Aszongya. 200. A PARASZT, MEDVE ÉS A RÓKA Volt egy szegényember. Nagyon szegény volt. Két kis ökre volt neki, egy sereg gyerek, kilenc tyúkja, meg egy kakas. Ez volt az egész vagyona. 423