Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Mer ugye dobró, annyi szó, mint jó, jó van, a horvátokná. Asztán az egyik dühös magyar kitaláta: „Ti, hallátok! Ezek dombra akarnak menni. Ezek a dombra akarnak valamit, a dombon." Na, hát ezek a magyar urak: „Na, hát csak mennyetek oda fő a dombra." No, hát ottan csinátak sidlungot, faházokat. így telepűtek Oláhciklényre. 191. HAMIS ESKÜ No, hát itt a határ végett. Mer asztán gyüttek ezek a grófok. Ezek is mindent szereztek a határbú. Ménné több birtokot összetuttak szerezni. Vótak ezek az Erdődy grófok, föllű vótak a Battyányi grófok ugyebár, fönn vótak a Festetics grófok, túl vótak a másik grófok, Borostyánon vótak az Almási grófok. Ezek hát minden birtokot összetuttak foglanyi. Nahát, asztán a mi határunk nem így volt, mast mint ez a Németciklény mongyuk, itt ez az első. Németcikliny magyarul, németű meg Eisenzicken. Az megin más sidlung ugye. Azok egy más nemzettű kerűtek valahonnan ide. Akarom mondani, ezek a grófok, mikor észt az izét, mongyuk vótak ezek a tisztartók, kasznárok ugye. Mint ahogy máma ezek a Verwalterok, gazdatisztek voltak akkor is a grófokná. Hát, azok mind ászt nészték, ménné többet szerezni! Na, hát ezekkel a magyarokkal, ezekkel a magyar nemes urakkal mindig összejöttek a határ végett, mer azok mindig továbbgyüttek, továbbgyüttek. Hát először nem töröttek vele ezek a magyarok. Aszonták, van hel elég, még eférünk. Na, hát utóbb má annyira kerűtek, hogyhát ha tutták vóna, asztán a falut má el is foglaták vóna. Nahát asztán a bíróságra! Törvénybiró vagy mi kerűt ide. Nahát, mast megállapittyák a határt. Vót ennek a grófnak egy gazdatisztye. Az tett, tuggya fene, honnan a pokolbú az uraság főggyibü a csizmájába fődet ugye a talpa alá. Nahát asztán mikor kigyütt a bizottság, legyüttek egészen itt az országúton, ahol kimegy az állomás felé. Majnem ott a réteken legyüttek. Hogyhát, aszongya: „Itt az uraságnak a hatargya. Idájig van az uraság birtoka." No, ászt ezek a magyar nemesek megharaguttak ügyi, ebotoszták. Az szalatt jó fö. No, hát föllű asztán megállott a falu végén. Ü megesküszik, hogy az uraságnak a fölgyin áll. No, hát megesküdött. Hát nem tuttak semmiccse tenni. Hát ez lett a határ. Azután kitünődött, hogy a csizmája vót teli az uraság főggyive. Hát azon állott. Igaza vót, mer az uraság főggyin állott. Merhogy mi lett asztán a vége ? Szigetnek kevesebb a határ. Eminnen is gyüttek ezek a grófok, errű a felirű is foglaták igye, túl meg gyüttek a Battyányiak. Fölosztották a határt. El is szegényűt azután a falu ugye. Mind csak napszámos ember lett ugye. Kevés gazdaember vagy vagy valami nagyobb birtoka volt neki. Nahát utóbb ementek munkára ide-oda. 192. HÁNYI ISTÓK Benézek a könybe, akkor talán jobban megy. Szegény ember vót, asztán evitték katonának az aptyát. Az annya ement utána. Asztán ittmaratt az a gyerek. Asztán ement, eszalatt a Hanságba ugye. Asztán nem taláták meg többet. Azután hát hallották mindig, hogy valami van a vizbe, hogy valami lény. Dehát nem tutták, kicsoda, micsoda. Nahát azután eccer a halászok megfogták. 414