Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

138. PETER ES A MUZSIKÁSOK Mikor Jézus Krisztus megin a földön járt, Péter is ment vele. Temettek. Aszmongya: „Tudod mit, Péter, emenyünk a temetésre." „Nem Uram," aszmongya, „én nem megyek el, hanem" aszmongya, „itt a szomszédba muzsika van, oda fogok menni." „Mer" aszongya, „jobban szeretném, ha temetése gyünnél, de hátha éppen muzsikára akarsz mienni," aszongya, „menny muzsikára." Persze Péter nem is tutta, Jézus úgy akarta, hogy Péternek a hátán egy marhanagy trombita lett. Bemegy, mingyá rákiátanak: „Hejj, húzd rá kollega, húzd rá!" Ja, Péter aszongya: „Hát hogyan? Hiszen nincs is muzsikám." „Hát," aszongya, „a hátadon minek az a nagy trombita?" Őneki nincs trombitája. Pétert jó megverték, osztán kidobták a kocsmábú. Gyünnek vissza a temetésrű. Aszmongya Jézus Krisztus: „No, Péter, hogyan ereszted magad?" Persze Jézus tutta, hogy mi történt. „A," aszongya, „kár vót bemennem. Jobb lett vóna, ha temetésre mentem vóna. Kidobtak." Aszongya. „Erőszakká rakartak szenni, hogy trombitájjak, muzsíkájjak nekik, mikor muzsikám se vót." 139. PÉTER ÉS A LIBA Mikor Jézus Krisztus a földön járt Péterrel, asztán mentek, mendegetek. Természetes vittek vélek egy ludat. Asztán hát ugye Péter mekkivánta a libát. Egyik combját leszakította, osztán megette. Na, Jézus tutta nagyon jó, hogy miccsinál Péter. Aszmongya: „Tudod mit, Péter," rövid idő múlva, „gyere, most má ékelne az iétel." Aszmongya. „Veddé elő a libát, osztán együnk." Előveszi Péter a libát. Aszmongya: „Péter, hát hova lett egyik lába a ludnak?" „Jaj," aszmongya, „Uram, csak egy lába vót." „Lehetetlen," aszmongya, „hiszen minden ludnak két lába van." Asztán a jégen állottak libák. Persze fázott a lábuk, egy lábon állottak. „Látod Uram, látod, ott is egy lába van a libának." „Na," aszmongya, „Péter, csak menny oda sziepen , osztán kergesd fö a libakot." Péter odaszalad. Természetesen mindegyik kétlábra állott. Hát osztán Péter nagyon megszígyellette magát. Aszmongya: „No, persze, hát" aszmongya, „megettem egyik lábát," mer aszmongya, „éhes vótam nagyon." 140. PÉTER ÉS A CSERESZNYE Egysze meg osztán szintén mennek Péter, meg osztán Jézus a földön. Aszmongya Jézus, lenéz a földre, látott egy fél patkót, aszmongya: „Péter, hajojj le," aszmongya, „Péter hajojj le, vedd föl ezt a fél patkót, megveszik," aszmongya, „két krajcárér, osztán veszünk rajta valamit." „A," aszmongya, „nem érdemes, ha lehajulok érte." Jézus lehajult, fővette a patkót. Elatta. Kapott érte két krajcárt. Azon a két krajcáron vett cseresnyét. Elöl csak eszegetett. Hát, Péter leste, nyalta a száját, de Jézus bizony nem kinál meg egyetlen egy cseresnyével sem. Hát, Jézus meg mellette mindig csak egyet le le dobott. Péter csak hátul feragalta, meg megette. 385