Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

107. MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MOLNÁRLEGÉNY Mikor előbb Mátyáskiráj a földön járt, asztán a malmon keresztű lovagút. Kért tüzet rágyújtani. Asztán a tenyeribe atta oda a tüzet, hogy gyujcson rá. Hát Mátyáskiráj nak nagyon megteccett. „Hát legyen szives, aggyon neki egy pohár vizet is." Malomkövet vett. így vót a tácca. Asztán odatartotta a pohár vizet, igyon a kiráj belüle. A kiráj ivott. „Na, fiam," aszongya, „te leszel a testőröm." S el is vitte vele a Mátyáskiráj. 4 108. RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS Úgy hallottam, hogy Rudolfot egyáltalán nem gyilkúták meg, valahová emenekűt Rudolf. Hát az apja ugye egy zsidónőve át össze. A zsidónőt a saját fija lelőtte, asztán azér kellett neki menekűni. A saját fijának, a Rudolfnak. Hát azér kellett. Mer úgy vót, hogy a saját fiját tönkreteszi. De nem tette tönkre, mer valahová elmenekűt a Rudolf. Apja nem tutta, hova ment. Valahova, szigetre, ahogyan mongyák. Valami szigeten ét sokájig. Ecceribe, úgyis aszongyák, hogy Rudolf mégeccer előgyün, hogy az lesz a kiráj valamikor. A saját annya, az szöktette volna meg. Ahogyan annakidején monták, ugye. Hogy menekűjjön, mer külömben baj lesz vele. Az annyának kellett tűnni, hol van. Hát ügyi ijjesmit mindig titokbatartanak. Ferencjóska nem tutta. Ki akarta mindenhogyan végesztetni. De ugye nem lehetett kivégezni. 109. MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A BÍRÓ Hát a Mátyáskiráj. Előbb hajdúk vótak. Nem? Hajdúk vótak, osztán borzasztóan hajtották, meg bikacsékke is ugye a munkásokat. Fát rakattak össze velők. Borzasztó sok hasábfát. Osztán Mátyáskiráj is közebük keveredett. Níszte, hogyan megy. Hát kiráj, de nem mint kiráj. Nem? Ott állott, miccsinának a nemzette. Osztán az egyik hajdú odamegy. Rávágott egy alaposat. Aszongya: „Te, hosszúorrú paraszt," aszongya, „ájj neki, rakd a hasábot!" Mátyáskiráj körűnézett. Mingyá nekiallott az is ugye, asztán rakta ám a hasábba szépen. Asztán pár hasáb fára ráírta titkon: Mátyás, Mátyás. Pár napra odamegy. „Na," aszongya, „bíró uram, de sok fája van az udvaron." „Ja," aszongya, „mind a szegényemberek segítették összerakni, összehordani," aszongya. „Aki szépen bánik a nemzettel, meg vannak velem elégedve." Aszongya: „Gyüjjön ki velem egy kicsit az udvarra." Kimegy. „Hát," aszongya, „nézze meg, hát a hasáb fán mi van." A bíró má pirút, halványút. Mátyás, mindenütt. Aszongya: „Lássa", aszongya, „velem is rakatta a fát." Na, asztán Mátyáskiráj ellátta annak a baját alaposan. Hasábot kiosztotta mind a szegények között. A bírót megbüntette szigorúan. •• 373