Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

110. MATYAS KIRÁLY ES A KAPASOK Mikor Matyáskiráj járt, osztán pár úrre ment. Asztan a parasztok kapáták a fődet, azok meg javába ittak. „Ja," aszongya, „pajtások, hogy izlik?" „Hát," aszongyák, „igazán finom ez az ital." „Hát csak igyatok." Szegény paraszt meg csak ott kapát, Öreg, fiatallá (fiatalja), minden. Mikor asztan jó beittak : „Na, pajtások," aszongya, „mast fogjátok ti is a kapát. Próbájjátok meg," aszongya. „Nem csak inni kell tűnni, hanem dolgozni is kell tűnni." Asztan lefele kapátatta ükét vőgynek. Lefele. Hát persze nehezebb, mert nagyot hajul. 111. SZENT ISTVÁN Mikor harcutak ugye. Mátyás kiráj ment lent. A, nem is az vót, szent István. Szent István. Asztan nem tutta ugye, merre ment az ellenség. Gondúta magábo, mast merre mennyen, jobbra, barra? Vagy merre ? A templomtornya meghajlít. Ászt mongya: „Erre mennyetek!" Mingyá megmutatta a templomtorony, hogy merre kell menni. így asztan az ellenséggé megin talákosztak. Ezer szentnek nevezik szent Istvánt. 112. AZ AGYONÜTÖTT TARISZNYA Hát hogy kit mondanak boszorkánnak? Ja, több dolog van ám ijjesmi. Nevet nem szabad mondani. Ugye, de nem is lehet. Mer itt Alsóőrbe is valamijjen dolgot mesének. Mesének egyetmást rulla. Ja, mer elöbbrű. Előbb is sok boszorkányságok vótak. Hogy előbb a teheneket megföjték. Leföjték. Osztán annyira gyütt az a szegény állót, hogy osztán vér gyütt neki a tőggyibű. Az igaz. Na, osztán ecce ment egy ojjan egy vándorlegény. Aszongya: „Te, mit szósz hozzá, hogyan járt a tehenem?" Aszongya. „Vér gyün a tej hejett." „Megájj," aszongya, „maj segitek én ezen. Na," aszongya, „menny fő vissza szépen. Maj én megsegítem. " Osztán valahon itt őrisztek. Letette a tarisznyáját, asztan bottal veszedelmesen verte. Ászt a tarisznyát. Annyira verte, hogy borzasztó. Osztán, ugye, csak ecce ordított ám má messzirű, aszongya: „Ne üss, ne üss! Az Isten álgyon meg," aszongya, „ne üss." Egy férfi vót. Van férfi is. Úgy mongyák. Aszongya: „Ne üss, Isten álgyon meg. Többet nem csinyálok semmit. Többet nem csinyátok." De jez má ojjan régi mese. Még a papátú hallottam. 374