Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)
Megvárták a kilenc hónapot. Hát lett ám egy bongyorhaju zsidóleány. Megmonta a zsidó neki, hogy: „Perlaki úr, miccsinát maga? Nincsen Messiás!" Aszongya: „Montam, hogy haggyon békit a valogamnak. Most maga az oka." „Ó," aszongya, „csak a rossebb ette vóna meg a kezemet, mikor magának a valogáhó nyútam," aszongya. így sincsen mái napig se Messiás. Etek, hátak, tökbeszartak. Aki legjobban meghagatta, annak a fejibe borították. 61. A SUSZTER ÉS A KÉMÉNYSEPRŐ Volt eccer egy szegény suszter. Hát mindig vasárnap dolgozott. Az asszon meg mindig pörüt vele, hogy ne dogozzon vasárnap, mer eccecsak az ördög eviszi, ha mindig vasárnap dogozik. Asztán mégis dógozott. Oszt a faluba gyütt egy szegén kéményseprőgyerek. Oszt bebujott a sujszternak a kemencéjibe, ahol az asszon kenyeret sütött, hogy megszárogattya a ruháját. De efeledkesztek rula, hogy reggé monták vóna neki, hogy gyüjjön ki, mer nem is tuttak rula, hogy benn van. Asztán az asszon ekészitette a kemenceajtaját, hogy reggé csak begyújt, mert kenyeret fog sütnyi. A sujszter meg főket, prukkót. Megincsak: „pépek, peppe," csak talpat. Asztán az asszon meg emegy fejni. Minekelőtte ement fejni, akkor begyújtott, a gyerek meg bennvót. Ammeg kivágta avva a vassá, ami a vállán vót, a sujszternak a kemencéjének a kálháját és kiugrott a kemencéből. Észrevette a sujszter, hogy mi ugrott oda be a szobába. Visszanézett. Ammeg kivágta az ablakot. Utána kiugrott az ablakon. Meg a kéményseprőgyerek is oszt utánaugrott az ablakon. Futottak, futottak, ki ott a hegynek. Osztán eccecsak efutott a rétre. A sujszter vissza. A kéményseprőgyerek meg eszalatt Őrállás felé ki. Osztán, mikor visszamegy, kérdi az asszontú, hogy „láttad-e?" „Mit láttam vóna?" „Itt vót az ördög értem. Csak gyere be, meglátod, hogy hun bujott ki a kemencébü." Bemennek. Megnézik a kemencét. Hát egy nagy luk vót rajt. De, meg az ablakon is ott a nagy luk. Aszongya: „Itt ugrott megin ki az ördög az ablakon." Etünt. Ement. Ement a szegény. De, hát még máinap is futnak, ha meg nem állottak. 62. KI TUD NAGYOBBAT HAZUDNI? Ecce összeát egy baka és egy tüzér és egy huszár, hogy mejjikük tud nagyobbat hazunni. A baka emongya, hogy „Jártam fönn a Kárpátokba a legnagyobbik, legmagasabbik csúcson. Má a tarisznyámba szettem a csillagokat. Meg akartam fogni a fiastyúkot is, de ebujott a göncölszekere alá." Hát aszonták a többiek: „Ez igaz lehet." Akkor gyütt a huszár. Ü járt Itáliába. Ott reggé korán kivonútak. S ollan záporesső gyütt. Nem vót sehol egy fa. Hát messzűt láttak egy nagy káposztafejet. Hát mégis alajafért háromszáz lovaskatona. Akkor aszonták, az is lehet, hogy igaz. Akkor gyött egy kádár. Ez meg járt Kanadába. Csinátak egy nagy kádat. De minden kádárlegén «gymástú egy órajárásnyira dógosztak. Aszmontákneki:
