Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

Azt ezek hazavitték, mert a gazdájuknak semmije sem volt. És azért lopni mentek. Senki sem kiabált rájuk, mert nem is mertek rákiabálni. Én is láttam egyszer egy boszorkányt. Az ott fönt a tetőn mászkált és gabonát vitt, én meg ezen az oldalon álltam és az így nem látott engem. De én láttam, ahogy a tetőt felnyitotta és bemászott és a gabonát kihozta és a zsák gabonával úgy ment, mintha semmi se lenne. Én gondoltam magamban, na most, most fog majd leesni a tetőről. De egy boszorkánnyal nem történhet semmi se. A boszorkányt nem lehet lelőni sem. Nem, Nem! Imádság sem segít. A boszorkány ellen nem használ semmi. Egész feketébe volt felöltözve. Nappal mászkált ott fent a zsák gabonával. Én nem tudom, hogy lehetnek a boszorkányok olyan erősek. És abban a házban, ahol bentmaradt, kiürítette és ment újra föl. És az összes gabonát elhordta." (Phon. Arch. Nr. В 9914.) Egy másik, ugyancsak szalónaki mondában a gazdának ördöge van. „Ha itten egynek egy ördöge van, az olyannak a fekete jérce első tojását a hóna alatt kell kikeltenie. És az lesz az ördög. Az, azt mondják, használ. És most egynek volt egy ördöge a jércétől. És azt mondta neki, hogyhát hozzon mindenfélét, ami köll neki. Most meg azt mondta neki, mert már mindene volt, hogy „bring selten!", azaz hozz ritkábban. De az meg most úgy értette, hogy „bring Leisten" hozzon lécet, kerítéslécet, mint ahogy korábban a kerítések voltak. Nem drótháló volt. Na, most mikor reggel felkelt, hát a paraszt udvara tele volt léccel. Az ördög egész éjjel lécet hordott neki." (Phon. Arch. В 9915.) Alsóőrről szinte azonos szöveget vettem fel magyar nyelven, azzal a különbséggel, hogy itt sem az ördög, sem a kikeltés módja nem szerepel, (mert ez itt ismeretlen), hanem a csirke sokat hord és gazdája mondja neki: „Bring selten!" A csirke úgy értette: „Bring Leisten! és a gazda udvarát tele hordta Leiste-val, azaz keritésléccel. (133. sz.) Ugyanezt a történetet hallottam Wolfauban és Stinatzon is. Egy „puzdorás", azaz vizes, sáros csirkét a bürünél az éjjel hazajövő férfi megsajnál, felvesz és otthon a kemencén megszárítja. Reggelre egy nagy rakás búza volt a helyén, és a csirke eltűnt. (70. sz.) A hiedelemmonda első motívuma arról ad hírt, hogy a puzdorás, palástos vagy csak egyszerűen vizes csirke odatolakodik az éjjel a szabadban járóhoz, aki azt felveszi, megsajnálja, hazaviszi, és a kemencepadkán megszárítja. Feltűnő, hogy mindig a mit sem sejtő emberrel történik ez meg és nem a gazdagodni akaróval. Második motívum, hogy reggelre egy marok, egy rakás búza van a padkán. Ahol pénz, deszka szerepel, az kivétel nélkül vagy a hiedelem parodizálása, vagy csak hiedelem nélküli, pontatlan leírás. Harmadik motívumban reggel meglátják, hogy a csirke srátli és a jószándékú befogadók döntenek arról, hogy akarnak-e ilyen úton anyagi javakhoz jutni, vagy nem. Ha az első „hordás" után nem dobták ki, nem tudnak már tőle megszabadulni. A 129., 142., 162. és a 232. számú történetekben, amelyek Alsóőrről és Őriszigetről származik, kivétel nélkül kidobják. Negyedik motívumként fordulhat elő, hogy mi történik akkor, ha valaki nem dobta ki, azaz, hogy a csirke hord, és a kakas a nőt a jérce a férfit használja halálra. Egyetlen elbeszélést sem találtam, amelyben valaki a negyedik motívumot mint megtörtént eseményt mondta volna el. Sehol sem fordul elő (a szalónaki és vörösvári, az itteni főtípustól eltérő, két történet kivételével), hogy a csirke milyen módon hozza be észrevétlenül azt a bizonyos gabonát. Csak az utólagos 142