Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

11. SRÁTLI, SRÁTLICSIBE A fenti néven ismerik a pinkavölgyi magyar anyanyelvű falvakban azt a démoni lényt, amelyik neme szerint választja ki emberi párját, agyonhasználja, de ez idő alatt az egész családnak „hord". A német szó Schratt, Schratt'l, a tájon belüli német anyanyelvű lakosságnál ismert, de ott ezalatt általában a „Schratt'lwind"-et, a forgószelet értik. A hebehurgya, szeles kisgyereket átvitt értelemben szintén Schratt'1-nak nevezik. Megtaláljuk ezt a kifejezést néha a magyar falvakban is, fő jelentése azonban, szemben a német nyelvű községekkel, nem ez. A „srátlicsibének" nevezett jelenséget megtaláltam a környező más nyelvű községekben is, de más név alatt. A német, magyar és horvát nyelv itteni keresztútján egy igen keveredett képpel állunk szemben, amelyet ugyan nem tudunk tisztázni, de mégiscsak megkíséreljük legalább rendszerbe foglalni. Dömötör Tekla könyvében (A magyar nép hiedelemvilága) ezt a lényt éppen úgy a lidérc címszó alatt tárgyalja, mint ahogy a Magyar Néprajzi Lexikonban is így találjuk. Mindkét forrás megkülönbözteti azonban a fényjelenségektől és „lidérc csirkének" vagy „mit-mitkének" nevezi. Dömötör Teklánál ezt a csirkét tulajdonosa a hóna alatt költi ki, ami nálunk a magyar nyelvű falvakban ismeretlen, és csak egy német községben találtam meg. Arthur Haberlandt (TaschenWörterbuch der Volkskunde Österreichs) szótárában éppen úgy nem említi, mint ahogy Richard Beitl (Wörterbuch der deutschen Volkskunde) sem tesz róla említést. Az éjszakai fényjelenségek tárgyalásánál megkíséreltük a délburgenlandi lidérc fogalmak szétválasztását. Az itteni lakosság hiedelme szerint, ezt a démoni lényt sohasem nevezték lidércnek, hanem teljesen különálló lénynek. Mi jellemzi ezt a hiedelemalakot? Gabonát hord a befogadó családnak, néha pénzt vagy mást is, amit gazdája számára ismeretlen módon szerez meg. Másik jellegzetessége, hogy használja a gazdaasszonyt vagy a gazdát. Néhány elbeszélés kivételével mindig csirke alakjában jelenik meg. A német nyelvű falvakban csak a megjelenési formát és a hordást találtam meg, használás nélkül. A német nyelvű Vörösváron nem csibeként, hanem csak madárként említik. „A kéményen keresztül repült ki a boszorkány. Mint egy tüzes. És nappal lopták kint a földeken a búzát. Hát itt kirepült a madár, és mondták, mint egy tüzes, a kéményen. Az boszorkány volt. És akkor a földeken lopták a búzát. Amikor ezt mesélték, akkor mondták, hogy régen voltak olyan madarak és azok kirepültek és teleszedték a bögyüket és akkor haza(repültek) és otthon a bögyüket kiürítették. Némelyiknek tíz, tizenkét olyan madara is volt. Annak egy éjjel egy egész tele zsumporral hordtak." (Frau Leitner, Vörösvár 65 é. 1964.) Az elbeszélő kezdeti bizonytalankodás után kimondottan madarat említ, amely a kéményen repül ki és be. Szalónakon (Schlaining) szintén német nyelven írnak le egy hasonló jelenséget, de itt nem madár formájában jelentkezik. „Azok mint fekete macskák voltak. A tetőn kúsztak össze-vissza és bebújtak a szomszédokhoz és gabonát loptak. 141