Gaál Károly: Aranymadár. A burgenlandi magyar falvak elbeszélőkultúrája (Szombathely, 1988)

bácsi, „az öreg kilenc", a középpulyai táltosról beszélt és ott nem csak a férfi, hanem lova is táltos volt. A férfi tizenhat évig szolgált a katonaságnál és leszerelése után Középpulyán telepedett le. A csárdában rablókkal találkozott és azokkal próbáltatta ki, hogy őt még az éles fokos sem tudja megvágni. Errefel azok el is menekültek. Ezután magyarázta Jani bácsi meg, hogy az a gyerek, amelyik fogakkal születik és a hátgerince szőrös, táltos lesz, ha a hat órát túléli. Hozzátette még, hogy ma az ilyent már a kórházban meg kell ölni. (26. sz.) Befejezésül még csak személyes élményként említem meg, hogy Muravidéken, Kámaházán (Kamovci), nem először életemben, de ismét táltosnak néztek. Az öreg Soós Gyula, amikor az esti tejkiadás tilalmairól kérdezgettem és mivel ő nem akarván beszélni, egyre több példát mondtam, hirtelen meghökkent és szinte képembe ugorva mondta: „Hát akkor maga kicsoda? Egy babonás ember! Azér, hogy észt mind tuggya. Hát maga kicsoda? Hát én magát, én egy különb embernek Mast ma nem mint tanárnak ismerem, hanem mindentudónak." (Phon. Arch. Nr. В 27 280.) 125